Tapodi Brigitta: A hajtű

5324473_5_1.jpgFülszöveg

Historycum Kiadó, 2019. 284. oldal

"Mire képes egy nő, hogy gyermeke legyen? Hol van az a határ, amit kiegyensúlyozott lelkiállapotában nem lépne át? Az élet örök körforgását szimbolizáló hajtű hosszú évtizedek óta a Stark nemzedék asszonyainak kontyát díszíti. A hajtű és az asszonyok útját áldás és megpróbáltatások sora kíséri."

1944: A németek megszállják Magyarországot. Stark Nóra szülésznő, német katonákat köteles elszállásolni balatoni házukban. A férje Richárd, és gyermekkori barátja, Levente a fronton harcolnak. Az asszony ápolónőként dolgozik a kastélyból lett német hadikórházban. A náluk lakó német őrnagy és a háborús helyzet váratlan eseményeket indít útjára. A maga módján mindenki a túléléséért küzd a háború forgatagában.
2005: Stark Emma, a fiatal festőművész, festményeinek kiállítási megnyitójára utazik haza Keszthelyre. A kiállításon a nagymamája idős, restaurátor barátjával, a nyári borünnepen pedig régi szerelmével, Erikkel találkozik. A férfi megvásárolta a hajdanvolt balatonszentgyörgyi kastélyt, és most majorrá alakítja át. Emma és Erik találkozása elfeledettnek hitt érzelmeket hoz felszínre, és közben a múlt és a jelen sorsszálai összefonódnak egymással...

 

 

Pro és kontra

Az utóbbi időben nem igazán sikerült "klasszikus" értelemben vett történelmi romantikust a kezembe venni, sokszor inkább eltolódik már ez a műfaj is az erotikus irodalom felé. A hajtű segítségével azonban megbizonyosodhatunk arról, hogy ennek a zsánernek igenis van jövője a magyar szórakoztatóirodalmi palettán.

A kötethez a szerző jóvoltából, elektronikus formában jutottam hozzá. Viszont a Könyvhét folyamán volt alkalmam fizikai valójában is szemrevételezni. A tördelést ugyanis egyik bloggertársam, Cetti (Szellemi csemegék) “követte el”. Minőségileg kifogástalannak tűnt, kifejezetten kellemes volt kézbe fogni, már csak a mérete miatt is. A kötését nem volt időm megszemlélni, viszont a borítót igen. Nagyon tetszett a borítókép festményszerű hatása, hiszen maga a művészet fontos szerepet tölt be a regény egészében. Szerkezetileg a hosszához képest is jól tagolt. Számozott, dátummal és helyszínnel ellátott fejezetek követik egymást. A helyszíneket tekintve egyszer a németországi Weimar-ban, máskor a Balaton-felvidéken járunk. Ahogy az ország legnagyobb tavának környékéről ír a szerző, száz százalék, hogy van valamilyen balatoni kötődése. De teljesen megértem a rajongást. Valóban az ország egyik legszebb területéről van szó! Ez nagyon át is jön a regény lapjain, szinte képszerűek a leírások. 

A történet két fő szálon játszódik, de ezek többször váltják egymást a regény folyamán. Ide-oda ugrálunk az időben a “jelen”, vagyis a 2000-es évek, illetve az 1940-es évek között. A szerző nagyszerűen kihasználta a nézőpontváltásokat, mindig a megfelelő eseménynél zárja le az adott etapot ahhoz, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Mielőtt rátérnék a két szálra külön-külön, meg kell említenem egy számomra szembetűnő dolgot. Központi szerepet játszik a történetben a romantika, ám Tapodi Brigitta élt a régi klasszikusoknál alkalmazott módszerrel: nem muszáj mindent a részletekbe menően leírni - gondolok itt az intim dolgokra -, elég egy-egy elejtett célzás, vagy finomabb utalás. Ez semmit nem von le a regény értékéből, sőt, inkább hozzátesz. A regény eleje egy roppant érdekes prológussal indul, melyben egy idős férfi az utolsó erejével próbál egy régi titkot felfedni. Ezután megismerjük Stark Emmát, aki hosszú évek után először látogat el magyarországi szülőhelyére. A lány grafikusként dolgozik Németországban, igazán a munkáiból nyílt kiállítás miatt érkezik haza, a Balaton mellé. Szép lassan kibontakozik előttünk Emma családjának némiképp tragikus története. Egy régi szerelem felbukkanása pedig rendesen felkavarja az állóvizet. De jelentős szerepet kap a régmúlt is egy családi festmény kapcsán. Jó kérdés ugyanis, hogy egy híres német festőnek mi köze lehetett egy Balaton-felvidéki bábához. Ezen történésekkel párhuzamosan ismerjük meg Emma nagyanyjának történetét is. Nórát arra nevelték, hogy folytassa a család női ágon öröklődő foglalkozását, segítse világra a környéken születendő gyermekeket. A II. világháború előtt ugyanis a falusi asszonyok jellemzően otthon szültek, a bábákat pedig rendkívül nagy tisztelet övezte. Nóra nagyon karizmatikus egyéniség, több férfit is sikerül elbűvölnie, ám igazán csak egyikük érzelmeit viszonozza. Hamarosan férjhez is megy. Alakulhatna minden tökéletesen, ám egy családi tragédia és a háború közbeszól. Richárdot behívják katonának, éveken keresztül azt sem tudják, mi van vele. Ám az élet a hátországban sem áll meg. Több évig látszólagos nyugalom honolt a Balaton mellett, de a német megszállást követően a katonák elfoglalják a házakat, és arra kényszerítik a háznépet, hogy álljanak a rendelkezésükre. Nem történik ez másképp Starkéknál sem. Különös barátság alakul ki Nóra és az egyik német katona között. A háborús helyzet azonban egyre fokozódik, az orosz előrenyomulás következtében egyre forróbb a hangulat. Mindent egybevetve nagyon érdekfeszítő, ám egyben hihető is, ahogy a szerző összekuszálta a szálakat. Ez a korszak sok család életébe hozott hazugságokat és titkokat…

A karakteralkotás nagyon jól sikerült. Kevés író tudja azt elérni, hogy a szereplői szinte életre kelnek a papíron, nos, Tapodi Brigittának sikerült. Emma egy igazi művészlélek, aki az őt ért tragédiák után nem igazán találja a helyét a világban. Haza kell utaznia ahhoz, hogy “megtudja” mit vesztett a távolléttel. Egyébként nagyon kedvelhető szereplő, de egyáltalán nem tökéletes. Sokszor döntésképtelen, és a félelmei irányítják. Aztán ott van Erik, a lány hajdani szerelme. Az építészként dolgozó férfi megkomolyodott az évek során. Nem bírta a távollétet a szülőhelyétől, ezért visszaköltözött, valamint a lányának szeretne stabil hátteret biztosítani. De megemlíteném még az ifjabb Vogel-t. Mindenáron vissza akarja szerezni az apja által készített festményt. Addig-addig erőlködik azonban, amíg kiderült a családi titok. A múltbéli szálon nekem sokkal erőteljesebbnek, körvonalazotabbnak tűntek a szereplők. Nóráról már elég sok mindent leírtam, de ami legjobban megfogott benne, az eltökéltsége, ami az egész életét jellemezte. Mindemellett azonban segítőkész, és bármit megtenne a családjáért. A férjével, Richárddal rögtön megtalálják a közös hangot. Őt is nagyjából ezekkel a tulajdonságokkal lehetne jellemezni, de külön kiemelném még a kötelességtudatát, és a bátorságát. Vogel, akit a háború sodor bele szereplőink életébe, ékes példája annak, hogy nem minden német katona volt náci, sem pedig kegyetlen. Ahol tud, próbálja enyhíteni azt a tényt, hogy ők a megszállók. Amúgy a magában folyamatosan kételkedő művészlélek megtestesítője. De itt be is fejezném a felsorolást, ugyanis a regény még számtalan szereplőt felvonultat, ha mindenkit fel akarnék sorolni, sosem érnék a végére.

 

Összességében 5/5

Nagyon rég fogtam a kezembe egy “klasszikus” történelmi romantikust. Tapodi Brigitta azonban igazán különleges történettel ajándékozott meg minket. Nagy jól használta a történelmi hátteret, hiteles bemutatást kapunk a korabeli körülményekről. Mindezt kiegészítik a gyönyörű tájleírások. Maga a történet nagy meglepetéseket nem okozott, de végig fenntartja az olvasó érdeklődését apróbb csavarokkal. Bátran ajánlom a történelmi romantika kedvelőinek, és azoknak, akik kedvelik az “életszagú” történeteket! 

 

Vhrai

 

Köszönöm szépen a szerzőnek a lehetőséget! A regényt ti is elérhetitek a Libri, vagy a Líra oldalán is!