Aleister Crowley: Holdgyermek

5329705_4.jpgFülszöveg

Metropolis Media Kiadó, 2019. 322. oldal

A sajátos humorral átszőtt, szórakoztató és egyben gondolatébresztő történet során az I. Világháború előestéjén Cyril Grey, a fiatal fehér mágus, a Szent Rend Páholy tagja, elcsábít egy fiatal nőt, Lisa la Giuffriát, és rábeszéli, hogy segítsen neki a Fekete Páholy mágusai elleni küzdelemben oly módon, hogy egy különleges képességű gyermeket szül. Ahhoz, hogy a fehér mágus ereje megnövekedjen, vagyis, hogy a Holdgyermek megszülethessen, az anyának mágikus védelem alatt kell töltenie a várandóság idejét. A Fekete Páholy mágusa, Douglas mindent elkövet, hogy megakadályozza Cyrill tervét, ami jóval több, mint amit a látszat mutat. A mágikus párviadal ugyanis az egész emberiség sorsára kihat, mert az időközben kitörő I. Világháború végkimenetelét is befolyásolhatja.

Aleister Crowley a huszadik század egyik legérdekesebb és legellentmondásosabb személye. Okkultista, mágus, író, költő és hegymászó, aki fontos tagja volt több okkult szervezetnek, többek között az Arany Hajnal Rendnek, az Argenteum Astrum-nak és az Ordo Templi Orientis társaságnak is. Leginkább mágikus írásai révén vált ismertté, sőt hírhedtté, sokan "a világ leggonoszabb embere" címmel illették, ám a modern kori ezoterikus gondolkodásra gyakorolt hatása vitathatatlan

 Pro és kontra

Néha az olvasó tévedésbe esik egy-egy könyvvel kapcsolatban a külső jegyei alapján. Nos, én is így jártam a Holdgyermekkel. Azt hittem, egy “szimpla” fantasy-t fogok olvasni, menet közben döbbentem rá, hogy az okkultista, misztikus irodalom egyik klasszikusát tartom a kezemben. 

A kötetre a Metropolis Média Kiadó újdonságai között figyeltem fel. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, hogy már a Könyvhét során hozzájuthattam. Minőségileg semmi kifogásom nincs a könyvvel kapcsolatban. Jó kézbe fogni, barátságos a mérete, könnyen magunkkal cipelhetjük. A kötése és a fedlap vastagsága is kiváló. Ami azonban engem elsőre megfogott, az a borítókép. Nagyon ütős a lila szín a rajzolt női alakkal és a kis koponyákkal, mindez pedig megspékelve az ezt körbefogó sötét kerettel. Ebből valamennyire látszik, hogy mennyire elvont alkotással lesz dolgunk, itt még én sem sejtettem, milyen mértékben. Ehhez még dukál az érdekes szerkezet. Fejezetekre oszlik, ám ezek címei inkább egyfajta tartalmi felsorolásnak, vázlatnak tűnnek. Még az egyes fejezeteken belül is rendkívül tagolt, többször változnak a nézőpontok, akár oldalaként is. Ami még számomra furcsán hatott az az, hogy élesen elváltak egymástól a párbeszédek és az egyéb szövegrészek, az előbbi ugyanis végig dőlt betűvel van szedve. 

Maga az író személye sem mindennapi, menet közben ugyanis rákerestem, kicsoda is valójában. Nagyon sokat foglalkozott az okkultizmussal, több, ezzel foglalkozó szervezetnek tagja, később pedig vezetője volt. Hát, a 20. század elején valószínűleg nem örvendett túl nagy népszerűségnek… Mielőtt azonban belekezdenék a tartalom “elemzésébe”, le kell szögeznem, hogy teljesen materialista elveket vallok, szóval az okkultizmus, mint olyan legfeljebb a fantasy regények szintjén érdekel, lehet, ezért nem is vettem komolyan, amit a szerző belefoglalt ebbe a könyvbe. De ugyanígy állok a filozófiához is, bizonyos szinten izgatnak a nagy koponyák gondolatai, de egy idő után mindent túlragoznak. E kettőnek - az okkultizmusnak és a filozófiának - a regénybeli sajátos keveréke nekem túl elrugaszkodott. Valószínűleg többször kellene elolvasnom ezt a könyvet, hogy minden a helyére kerüljön. Sokszor elkalandozott a figyelmem ezeknél a részeknél. 

A történet egyes szám, harmadik személyben íródott, de többször váltunk nézőpontot aszerint, hogy épp melyik szereplő kerül a középpontba. A szöveg stílusa is nagyon kivételes. Sokkal inkább a szerző elméleteit foglalja össze, semmint a cselekményre koncentrálna. Így a történet lényegét a rövidke fülszöveg is rendkívül jól összefoglalja.Szent Rend Páholy tagjai (a későbbiekben őket Fehér Páholynak fogom hívni az egyszerűség kedvéért)  és a Fekete Páholy mágusai kerülnek mindig szembe egymással. Főleg amikor kiderül, hogy mi Cyril Grey terve a Holdgyermek világrajövetelével kapcsolatban. Ez ugyanis jelentősen megnövelné a fehér mágus erejét. A középpontban áll egyfelől a nő, Lisa la Giuffria, másik nevén Íliel beavatása a Rendbe, valamint szembesülése a kitűzött céllal, noha mindezt Cyril Grey kezdetben a szerelem álarca mögé bújtatja. Ezalatt sok mindent megtudhatunk a mágia természetéről. Lisa idegen ebben a világban, így hosszú párbeszédeket folytatnak egymással, főleg a regény első felében. Nagyon érdekesek voltak emellett az egyes szertartások, bár némelyik célja számomra elég zavaros volt. Viszont a nő átalakulása a hold fázisai szerint elgondolkodtató. A másik részét a történetnek a Fekete Páhollyal fennálló folyamatos ellentét adja. Nagy izgalmakra nem kell azonban számítani, ez is inkább “mágikus úton” zajlik és nem személyes találkozások alkalmával. Leginkább a mágia visszás természetét és az emberi gyarlóságot használják ki. Itt bepillantást kaphatunk a fekete mágia szertartásaiba is. Nos, ezek a legtöbbször áldozatokat követelő események, amelyek leírása elég naturálisra sikerült. Szóval aki érzékenyebb típus, és nem bírja az ilyesmit, inkább ugorja át ezeket a részeket. Egészen a regény végéig tart a “harc”. Végül befolyásolják az I. Világháború végkimenetelét is. Na, nekem itt vált bizonyossá, hogy nem vagyok túl fogékony Crowley elméleteire, ugyanis nem tudnám megmondani, miért és mit befolyásolt konkrétan az egész folyamat. Azért a befejezéshez kapunk egy nagyobb csavart, ami számomra meglepetés volt, de a katartikus érzés valahogy elmaradt.

A karakterek szempontjából is nagyon figyelemre méltó a regény. A szereplőknek nincsenek kirívó tulajdonságaik, mégis nagyon különlegesek. Cyril Grey a Fehér Páholy vezetője után talán a legerősebb és legeredményesebb fehér mágus. Rendkívül művelt, és tisztában van az összefüggésekkel. Hajlandó tenni is azért, hogy a világ történelme a jó irányba mozduljon. Lisa la Giuffria-t viszont nem kedveltem egyáltalán. Határozatlan, az érzelmeitől vezérelt, csak ezek alapján cselekszik. Hajlamos bedőlni a hazudozóknak. Onofrio testvér és Klára nővér ugyancsak a Fehér Páholy tagjai. Lisa őrzésére tartózkodnak a nápolyi házban. Élvezet volt figyelni, hogy a személyiségükből fakadóan milyen eszközökkel verik vissza a fekete mágusok próbálkozásait. Viszont érdemes megemlíteni a másik oldalról Douglas-t, a Fekete Páholy vezetőjét. Eltökélt szándéka, hogy megakadályozza Grey terveit. Nagyon lecsúszott figura, kész erkölcsi fertő. Bármit és bárkit képes feláldozni a hatalomért, viszont jó taktikus, mással végezteti el a piszkos munkát.

 

Összességében 5/3,5

Elismerem, hogy a maga nemében Crowley tényleg maradandót alkotott. A szerző stílusa és merészsége egyaránt figyelemre méltó. Azok az erkölcsi normák, amelyeket pellengérre állít, megérnek egy külön regényt. De az okkultizmus és a filozófia, főleg a kettő keveréke olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. A regény nagy részét viszont ezek teszik ki, el is vesztem a rengeteg elmélet között. Maga a történet viszont nagyon érdekfeszítő, főleg azon részek, amelyek a mágusok “csatáit” mutatják be a mágia visszás természetén keresztül. Viszont a Holdgyermek “világra segítésével” kapcsolatos részeket kifejezetten vontatottnak találtam. Ennek ellenére a kötet igazi kuriózum, csak köszönet illeti a Kiadót, hogy ilyenekkel is találkozunk a magyar könyvpiacon!  Ajánlani viszont tényleg csak azoknak tudom, akiket vonzanak a 20. század eleji okkultista tanok! 

 

Vhrai

 

Köszönet jár a könyvért a Metropolis Média Kiadónak, a Galaktika boltban pedig ti is beszerezhetitek a könyvet!