Sharon Bolton: Egyikünk hazudik

covers_464082_1.jpgFülszöveg

Lettero Kiadó, Budapest, 2017. 480. oldal

Lecter ​Hannibal óta nem volt ennyire zseniális sorozatgyilkos. Dr. Hamish Wolfe intelligens, karizmatikus és nagyon meggyőző orvos. Eközben olyan sorozatgyilkos, akit három nő kegyetlen meggyilkolásáért ítéltek el életfogytig tartó börtönbüntetésre. 
Maggie Rose briliáns elméjű, elfoglalt ügyvédnő. Jogi praxisa mellett bestseller krimiket ír, specialitása a megtörtént eseteken alapuló bűnügyi történetek. Rejtélyes, visszahúzódó természet. 
Hamish szerint csakis Maggie szabadíthatja ki őt a börtönből. Letartóztatása óta ártatlannak vallja magát, és alig várja, hogy Maggie segítségével felülvizsgálják az ügyét. 
Maggie habozik. Pedig az orvos azt is megengedné, hogy könyvet írjon az esetről. De mi van, ha valaki titokban már rég elkezdte írni a kettejük történetét?

„A rémület a csontodig hatol.” Paula Hawkins, A lány vonaton szerzője

„Sokkolóan okos thriller.” USA Today

„Bravúros utazás az őrült elmék belső világába.” The Independent

„A thriller műfaj új királynője.” Huffington Post

„Levegőt sem kapsz az végső fordulatig.” Woman and Home

„Mesterien megszerkesztett történet.” The Sunday Express

 

Pro és kontra

Mindig azt mondom, engem nem befolyásolnak az aktuális trendek a szórakoztató irodalom területén sem. Nos, rá kellett jönnöm, hogy nagyon is hatnak rám! Az utóbbi pár évben nagy népszerűségnek örvendenek a thrillerek, van is egy zsáknyi olvasatlan kötet belőlük a polcomon, így ideje volt egyet leemelni! 

Az utóbbi néhány hónapban azonban hanyagoltam a műfajt. Ezt a regényt már vagy két éve vettem, amikor teljes lázban égtem a zsáner iránt. Az első vásárlásom egyébként a Lettero Kiadótól. Minőségileg egyáltalán nem lehet panaszom a könyvre. Jó a kötése, nem fog megtörni a gerince még a vehemensebb olvasóknál sem. A borítólap is jó minőségű, magát a képet pedig az eredeti kiadásról vették át. Szerintem ez az esetek többségében jó döntés, ez is egy igényes darab. Nekem a regénnyel "belsőleg" sem volt problémám, normál betűmérettel, egészen szellős sorközökkel van szedve. Szerkezetileg pedig rendkívül tagolt, gyorsan váltják egymást a fejezetek. Ezek közé pedig rengeteg (fiktív) újságcikk, blogbejegyzés, hivatalos irat, és még sok minden más ékelődik. 

A történet végig egyes szám, harmadik személyben, több nézőpontból íródott. Körülbelül fele-fele arányban van a cselekmény a közbeszúrt részekkel, amiket már korábban említettem. Ez egyrészt nagyon jó húzás volt, mert rendkívül széles spektrumú “forrásanyagot” tár elénk, ami hol erre tereli az olvasót, hol arra. Másrészt viszont lehetetlenné tette, hogy közel kerüljünk a cselekményhez, és ezzel a szereplőkhöz. Gondolom, a szerző azt akarta elérni, hogy ne találjunk rá a titok nyitjára, lévén szó egy thrillerről, de nekem csak személytelenné vált az egész. Az események középpontjában egy gyilkosságsorozat áll, melynek feltételezett tettese Dr. Hamish Wolf ugyan már börtönben ül, de váltig állítja, hogy nem követett el semmit. Ekkor bukkan fel Maggie Rose, aki ügyvédként azon dolgozik, hogy a tévesen elítélteket kihozza a börtönből. Így elsőre elég tipikus felállásnak tűnik, ám egyáltalán nem az! Megmondom őszintén a gyilkosságok oka, vagyis inkább az áldozatok típusa, a kövér nők, gondolom különlegességnek volt szánva, meg a végére érve magyarázatot is kapunk a miértekre, nekem mindennek ellenére inkább vicces volt, semmint meghökkentő. A cselekményt tekintve nem történik semmi akciófilmbe illő. Apránként adagolja Sharon Bolton a különféle információkat, amik folyamatosan elbizonytalanítják az olvasót. Ez úgy a regény feléig jól is működött, de utána már sejteni lehetett, kinek nincsenek rendben a dolgai. De a borítón lévő ajánlás is megtévesztő, nincs semmi hasonlatos Hannibal Lecter és a mi tettesünk között. Nagyon eltúlzott kijelentés, akárki is tette. De visszatérve a regényhez, a közepétől elég nyűglődve haladtam a könyvvel. A végső megoldás sem igazán lett eltalálva. Túl egyértelmű volt, sok elem pedig színpadias, akár egy rossz C kategóriás filmben. Sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Ami számomra sok volt, hogy az ügyvédi és rendőri szakmához még az angolszász rendszerhez képest is hiteltelennek tűnt szinte minden. 

A karakteralkotás a sok közbeszúrt dokumentum miatt nem volt igazán kiemelkedő, sőt, már írtam, hogy ezek mellett inkább személytelenné vált az egész. Az egyik központi szereplőnk Maggie Rose, a különc és sikeres ügyvéd, aki dokumentarista regényeket írt a megoldott ügyei alapján. Ami a legjobban megmaradt, hogy kék a haja, és nem hajlandó nyilvánosan szerepelni. Persze ennél jóval összetettebb személyiség, megvannak az okai, miért akarja a jogi tévedéseket kiküszöbölni. Nagy nehezen elvállalja Hamish Wolf ügyét, közben egyre közelebb kerül hozzá. Hamish Wolf nem viseli túl jól a börtönt, mindent elkövet, hogy kikerüljön onnan. Előszeretettel manipulálja az embereket érzelmileg, mindig eléri, amit akar. Nem túl szimpatikus figura, de néha felbukkan a valódi énje is. Még talán Pete Weston nyomozó, akit meg tudnék említeni. Ő volt az, aki Wolf-ot lecsukatta. Nagyon alapos, mindenkivel megtalálja a hangot, és mindig végigcsinálja, ami eltervezett. 

 

Összességében 

Ez volt az első könyvem Sharon Bolton-tól. Egy vérkomoly thrillernek van szánva, de a műfajon belül ez inkább egy leheletkönnyed olvasmánynak mondanám. Az arányokat nagyon nem találta el a szerző. A közbeszúrt dokumentumok, újságcikkek nagyon elvették a helyet a cselekménytől és a karakterektől. Alapvetően a közepéig volt számomra izgalmas a történet, ám innen túl kiszámíthatóvá vált, a vége túl egyértelmű volt. Mindazonáltal lehet meg fogok még próbálkozni az írónő más könyveivel is. Ajánlani azoknak tudom, akik szeretik a könnyedebb thrillereket, nyaralásra ideális, ezt nem restelli abbahagyni az ember egy-egy fürdőzés kedvéért! 

 

Vhrai