Jojo Moyes: Mióta megszerettelek (Miután megismertelek 3.)

covers_539543.jpgFülszöveg

Cartaphilus, Budapest, 2019. 496. oldal

A trilógia világszerte milliók által várt újabb kötetében tovább folytatódik a hatalmas sikert aratott Mielőtt megismertelek című regényben bemutatott Lou Clark története.

Lou sok mindent tud. Pontosan tudja például, hogy milyen nagy a távolság új New York-i otthona és londoni barátja, Sam lakása között. Azt is tudja, hogy a főnöke jó ember, ahogy azt is, hogy a felesége eltitkol valamit a férfi elől. 
Azt viszont nem tudhatja, hogy miközben beleveti magát New York társasági életébe, hamarosan megismerkedik valakivel, aki jókora felfordulást okoz a lelkében. Merthogy Josh elképesztő módon emlékezteti valakire, akire rendkívül fájdalmas visszaemlékeznie. 
Azt sem tudja Lou, hogy mihez kezdjen a kialakult helyzetben – csupán azt tudja, hogy bármilyen döntés hoz, az mindent visszavonhatatlanul megváltoztat az életében. És hogy mindenképp követnie kell a szíve szavát, akárhová is vezesse.

 

Pro és kontra

A Mielőtt megismertelek és a Miután elvesztettelek című regényekből megismert Louisa Clark története folytatódik! Személy szerint már a német megjelenés láttán tűkön ültem, mikor jön a magyar verzió, és megérte várni, Moyes ismét kitett magáért. Na, de nézzük, miért is írom ezt! 

Voltam olyan botor, hogy a Könyvfesztiválon elfelejtettem megvenni a regényt, de szerencsére a kiadók extra gyorsak voltak, így az ottani újdonságok már megtalálhatóak voltak a könyvesboltokban, szóval utólag szereztem be. A kíváncsiság nagy úr, hamar neki is estem, pedig az utóbbi időben kerültem a romantikus regényeket. A Cartaphilus ismét nagyon jó munkát végzett, a könyv minőségileg kifogástalan. Kiváló a kötése, kényelmesen lehet olvasni. Az egyetlen bajom a levágható könyvjelzővel van, a korábbi köteteknél perforálva volt a papír, így egyenletesen leválasztható, viszont itt milliméter pontosan kellene vágni, hogy szép maradjon. Igaz, én nem is nyúltam hozzá, mivel más könyvjelzőt használok. A borító szerintem fenomenális. Nincs rajta semmi extra, de a színek összhatását nagyon eltalálták, ráadásul a kép tükrözi a regény lényegi elemeit, az utazást és a változást. Szerkezetileg ugyanúgy épül fel, mint az előző részek, egyszerű, közepesen hosszú, számozott fejezetek követik egymást. 

A történet onnan indul, hogy Louisa megérkezik a New York-i reptérre. Nos, a szerző a nyitójelenettel majdnem elérte, hogy inkább el se olvassam a könyvet. Szörnyen erőltetett, pedig csak vicces akart lenni. Nos, legjobb esetben is drogtesztre kísérték volna a delikvenst, ha ilyen műsort ad elő az útlevélkezeléskor. Egyébként, ha más is így érezne, olvasson tovább, Moyes később visszatalál a megszokott stílusához. A regény sikere erősen kötődik ahhoz, hogy teljesen hétköznapi problémákat állít a középpontba. Ebben a részben is gyorsan eljutunk a fő konfliktusig, miként oldja meg a főszereplő azt, hogy egyedül van egy idegen városban, ráadásul meg kell birkóznia a távkapcsolat nehézségeivel. Lou egy üzletember feleségének lesz a személyi asszisztense New Yorkban. Persze a naivságát ismét kihasználják, így sikerül bajba kerülnie. Ez sajnos ékes példája annak, hogy a mai világban sokszor nem foglalkoznak azzal, mi lesz a beosztottak sorsa. Ám ami a helyzetet leginkább bonyolítja, hogy főszereplőnk messze került a Mentősétől, Amerikában pedig megismerkedik egy férfival, aki nagyon hasonlít Will-re. Ezzel az írónő egy érdekes csavart vitt a sztoriba, amire nem igazán számítottam. Vajon megtalálhatjuk-e másban, amit egyszer elvesztettünk?! Innentől kezdve egyáltalán nem tudtam, mit gondoljak a történetről. Valamilyen happy endre számítani lehet, de számomra egyáltalán nem volt kiszámítható egy darabig, hogy mi lesz a dolgok végkimenetele. Azonban véletlenül se akarok erre semmilyen módon célozgatni! Talán még annyit tudok mondani, hogy a sorozat ezen része egyfajta útkeresésként is értelmezhető, mennyire fontos az, hogy megismerjük önmagunkat, és rátaláljunk arra, amit igazán csinálni szeretnénk; függetlenül attól, hogy a környezetünk mit vár el tőlünk. A cselekményt tekintve nem fogunk unatkozni az olvasás során, mindig készült nekünk Jojo Moyes egy újabb fordulattal. Ami hibát fel tudok róni még, az az, hogy több alkalommal is túl ideális képet fest. Nem, nem fog mindig szerencséje lenni az embernek az életben, és nem nem fog mindig valaki mentőövet nyújtani a bajban, mint Louisa Clark-nak. Viszont amit még kifelejtettem, és kifejezetten tetszett, hogy nyomokban felbukkan a Traynor család, sőt, néhány régi levélen keresztül Will is hallatja a hangját. A regény egyébként több helyen visszautal az előző két részre, de teljesen követhető módon. Ám nem a második részre jellemző keserű hangnemben, sokkal inkább egyfajta nosztalgikus hangulatot áraszt az egész. 

A regényben egyrészt követhetjük a régi szereplők sorsát, de számos új karaktert is behoz a szerző a történetbe. Kezdem talán a korábbiakkal. Ha őket egységében nézem, ebben a kötetben figyelhető meg leginkább, mekkora személyiségfejlődésen mentek keresztül. Louisa Clark, az esetlen, vidéki pincérlányból, kalandvágyó, már-már vagány nő lett. Nem szeretné kihagyni az életében a lehetőségeket, ezért is utazik és vállal munkát New Yorkban. A végén azonban rájön, nem muszáj mindenkihez alkalmazkodnia, azt tehet amit, csak akar. Eddig kellett eljutnia ahhoz, hogy megtanulja a leckét, az ideje neki is véges… A barátja, Sam is kénytelen lesz kihúzni a homokból a fejét és végre eldönteni, milyen irányt vegyen az élete. A régi szereplők közül felbukkan még Nathan, bár csalódtam vele kapcsolatban. Annyira lefoglalja ugyanis a saját élete, hogy alig figyel a barátjának tartott Lou-ra. Talán ő az egyetlen, aki nem az előnyére változott. Az új szereplők kapcsán is érdekes sorsokat ismerhetünk meg. Rögtön itt a Will-re hasonlító Josh, a munkájában sikeres, gazdag pasi, aki nagy kanállal habzsolja az életet, és teljes mértékben kiélvezi azt. Természetesen nem hagyja hidegen Louisa, sem pedig a riposztjai. Aztán itt van még a lány munkaadója Agnes. Szegény, lengyel családból származik. Később lett egy nála jóval idősebb, New York-i üzletember felesége. Vele kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, egyesek gyorsan elfelejtik, honnan jöttek, és azt, hogy a felszínes, ostoba tetteik mit okozhatnak másoknak. Végül, de nem utolsó sorban említeném meg az idős, mogorva szomszédasszonyt Mrs. De Vitt-et, aki mindig razziázza a ház népét. Vele egy örök leckét kap az olvasó arról, hogy az idős emberek is voltak egyszer fiatalok, és igenis érdemes rájuk odafigyelni. 

 

Összességében 5/4,5

Huh, hát a sorozat első része volt számomra a favorit, a másodiknál elgondolkodtam, vajon érdemes volt-e ezt a történetet folytatni. Most pedig, a trilógia zárásánál azt kell írjam, így volt kerek a történet. A szerző ismét hétköznapi problémákat állított a középpontba, mint például a távkapcsolat, családi titkok, az idősek helyzete és így tovább. Persze azért hollywood-i fordulatokban sincs hiány, kissé már hihetetlennek tűnik Lou folyamatos szerencséje. Azonban az angol kisvárosban született Louisa Clark hatalmas változáson megy át a történet soránleginkább ez, és nem maga a cselekmény adta a trilógia sava-borsát. Ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a modern romantikát, de azoknak is, akiket esetleg a második kötet elbizonytalanított, higgyétek el, érdemes kézbe venni a harmadikat! 

 

Vhrai

 

További olvasásaim a szerzőtől: