Stephen King: Rémület a sivatagban

covers_996.jpgFülszöveg

Európa Kiadó, Budapest, 2003. 636. oldal

Békésen autózik a gyanútlan utazó a nevadai sivatagot átszelő gyér forgalmú műúton, amikor megpillant egy útjelző táblát, amelyen döglött kutya teteme himbálódzik a szélben. Még fel sem ocsúdhat a látvány okozta sokkból, amikor szinte a semmiből ott terem a rend nagyon marcona őre; hogy, hogy nem, előkerül némi kábítószer a csomagtartóból, és hiába minden magyarázkodás – irány a fogda a közeli kisvárosban, Desperationen. Reménytelenség – micsoda nyomasztó név egy városnak! Ám mindez semmiség azokhoz a testi-lelki borzalmakhoz képest, amelyek a foglyul ejtett emberekre (és az olvasókra) várnak. Vajon sikerül-e hőseinknek elmenekülniük e halálvárosból, ahol felütötte fejét a Gonosz, s amelynek bányája valami rettenetes múltbéli titkot rejt? A horrorkirály új regénye még a legedzettebb King-rajongók idegeit is próbára teszi.

Az utóbbi időben elhanyagoltam King mestert, így utánanéztem a polcomon, milyen olvasatlan könyvem van még tőle, ami nem az új, féltéglás verzióban jelent meg. Így esett a választásom a Rémület a sivatagban-ra. Tökéletes arra, ha valaki Stephen King korai, horror zsánerben született írásaival szeretne megismerkedni. 

Minőségi munka, tizenöt év távlatából is

A kötet vagy antikváriumi, vagy bolhapiacos kalandozásaim során szereztem meg, a régebbi, puha táblás, európás változatban. Ugyan látszik rajta, hogy nem egy ember forgatta, de nagyon strapabíró. Nem esik darabjaira, sőt még a könyv gerince sem tört meg. Az meg a fő, hogy hiába több, mint 600 oldal, kényelmesen olvasható. A borító a ‘90-es évek stílusában készült, ma már ugyan elszállt felette az idő, de az akkori King kiadások közé tökéletesen illik. Szerkezetileg több, címmel ellátott részből és számozott fejezetekből áll, így rendkívül jól tagolt. 

Vérengző horror, egy kis csavarral 

Ezúttal elmarad a hosszú, Kingre jellemző felvezető. Rögtön az elején belecsap a lecsóba, és elkezdődik az "ismeretlen" rendőr általi mészárlás. Szóval a történet horrorisztikus jellege gyorsan kibontakozik előttünk. A szerző most nem a sztorit adagolja lassan, hanem a szereplőket. Folyamatosan lépteti be őket a cselekménybe, közben vázolva a háttértörténetüket is. A fő vonalon azonban tovább folyik az áldozatok begyűjtése és öldöklése. De nem lesz ennyire egyszerű a dolog, ismerhetjük annyira a Mestert, hogy az egész regény nem csak oktalan vérengzésből fog állni 600 oldalon keresztül. Ahogy halad előre a történet, egyre világosabban látszik, hogy a rend őre nem egy egyszerű rendőr, hanem annál valami sokkal több… Az író kedvenc húzásai közé tartozik, hogy főhősnek egy gyereket tesz meg. Vele együtt lép a történetbe azonban egy olyan téma, ami végképp furcsa egy horrorisztikus alkotásban, mégpedig az, hogy David segítségére van valamilyen felsőbb hatalom, talán pont Isten. Így ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgot, egy klasszikus ellentétpárt kapunk főbb irányvonalnak, a jó és a rossz szembenállását. Ismét megkapjuk a Kingre jellemző részletes leírásokat, szokás szerint nem finomkodik. Ez az egyik, amit ismét zseniálisan csinál, mintha gondolna a kevésbé vizuális típusú olvasókra is. Ezzel együtt még sincs túlírva, erősen visszafogja a különféle jelzők használatát. 

Mesteri jellemformálás

A karakteralkotás, mint ahogyan a szerzőnél megszokhattuk, most is bravúros. A történet mellett ugyanis mindig rengeteg energiát fordít a szereplők jellemének kialakítására. David egy tíz év körüli kisfiú, aki megtalálja a hangot istennel, vagy valamilyen felsőbb hatalommal. Viszont a legelső, amit megtanul, hogy ez az entitás kegyetlen, és a segítségnek ára van. Nagyon tetszett, ahogy egy kisfiú jellemét összekapcsolta azzal, amit nyugodtan nevezhetünk hitbéli megingásnak. Hogyan viszonyulhatunk akkor istenhez, ha elveszi tőlünk, akiket szeretünk?! Persze a Kingre jellemző módon nem hiányozhat egy író sem a történetből, John Marinville egy lecsúszott író, aki alkotói válás címén vág neki a nevadai sivatag útjainak, hogy a tapasztalatait írott formába öntse. Ő leginkább azt testesíti meg, hogy mindenkinek megvan a lehetősége ahhoz, hogy változtasson az életén, egyúttal jobb emberré váljon. De itt van még Mary is, aki későn döbben rá, mit is veszít el valójában, valamint a Steve és Cynthia páros is, akik viszont teljesen véletlenül találnak egymásra. Talán azt aposztrofálják, hogy érdemes kockázatot vállalni, sosem tudhatjuk az ember hol és kikkel találkozik az útja során. King persze a Gonosz erdettörténetét is részletesen felvázolja, különösebb célt a pusztításon kívül azonban nem ad neki. 

Elfogult vagyok, de ilyen egy jó horror

Nyugodtan írhatom, hogy elfogult vagyok King regényeivel, igazán rossz alkotásával ugyanis még nem találkoztam. Ez a Mester egyik korai, kevésbé emlegetett, horror zsánerű irománya, ám ő még az esztelen öldöklést is meg tudja spékelni valami érdekességgel. Ezúttal Isten jelenléte és a hitbéli megingás kérdése forog igazán a középpontban, mindezt csak körülöleli a horrorisztikus történetvezetés. Elmarad a szerzőre jellemző hosszas bevezető, rögtön az események közepében találjuk magunkat. Ezúttal a szereplőket adagolta szép lassan a történethez, nem pedig fordítva. Ismét nagy hangsúlyt fektetett a karakterek kidolgozásra, jól megfigyelhető a szereplők jellemének fejlődése. Ajánlani tudom a kötetet elsősorban King rajongóknak, de a horror műfaj kedvelőinek is, akik többre vágynak, mint egy átlagos mészárlás. 

 

5/5

 

További bejegyzéseim a szerző könyveiről: