Madeline Miller: Kirké

covers_523950.jpgFülszöveg

General Press Kiadó, Budapest, 2019. 424. oldal

Az ​Akhilleusz dala szerzőjének merész, káprázatos és várva várt új regénye, amely kiválóan rajzolja újra az Odüsszeiából ismert hatalmas varázslónő, Kirké életét.

A leghatalmasabb titán, a Napisten, Héliosz házában egy kislány születik. Kirké furcsa gyermek – nem rendelkezik hatalommal, mint az apja, sem azzal a rosszindulatú vonzerővel, mint az anyja. Ám amikor társaságért a halandók világa felé fordul, felfedezi, hogy mégiscsak van egy különleges tehetsége: a varázslás képessége, amelynek révén szörnyekké tudja változtatni a riválisait, ráadásul még az istenekre is veszélyt jelenthet.

Fenyegetettségében Zeusz száműzi őt egy lakatlan szigetre, ahol az istennő tökéletesíti titkos tudományát, vadállatokat szelídít, és a híres mitológiai alakok közül többel is találkozik: a vérszomjas Minótaurosszal, az ügyes kezű Daidalosszal, a gyilkos Médeiával és persze a fortélyos Odüsszeusszal is.

Ám egy nőnek veszélyes egyedül élni, Kirké pedig akaratlanul is magára vonja mind az emberek, mind az istenek haragját, és végül az egyik legrettegettebb olümposzi istennel találja szemközt magát. Hogy megvédje, amit a leginkább szeret, minden erejét össze kell szednie, és egyszer s mindenkorra választania kell az istenek és a halandók világa között.

Madeline Miller regénye mámorító eposz a családi vetélkedésről, intrikáról, szerelemről és veszteségről, illetve a férfiak uralta világban is rendíthetetlen női erőről.

 

Azt hiszem, azon kevesek közé tartozom, akik a kötelező olvasmányok közül többször is kézbe vették az Odüsszeiát és az Iliászt. Ezt követően elég sokat olvastam a görög mitológiáról, ami talán a legismertebb, ám legszövevényesebb “mese” az istenek és a világ eredetéről. A cím alapján rögtön tudtam, honnan jött a szerző ötlete, egyúttal kíváncsivá is tett, miként írta meg a száműzött varázslónő történetét. 

Minőségi kiadvány

Ezt a könyvet körülbelül háromszor akartam megvenni, de valamiért mindig elodáztam a dolgot. Azonban öreg hiba lett volna elmulasztani, nem véletlenül díjazták a kötetet a Good Reads-en sem. Minőségileg nagyon jó kiadás lett, annak ellenére, hogy nem preferálom a kemény borítót. Kitűnő a kötése, így kényelmesen olvashatjuk, a vastagsága pedig pont megfelel ahhoz is, hogy ne szakadjon le a vállunk, ha éppen magunkkal akarjuk vinni. A borító is nagyon figyelemfelkeltő, és kitűnően illeszkedik mind stílusban, mind ábrázolásmódjában a beltartalomhoz. Jól döntött a General Press Kiadó, hogy átveszik a külföldi mintát. Szerkezetileg nincs túlbonyolítva, egyszerű, rövidebb, számozott fejezetek váltják egymást. A regény elején pedig rögtön megtaláljuk a szerző rövid köszönetnyilvánítását. 

"Realista" fantasy

A regény műfajának behatárolásával nagy meglepetést nem árulok el, egy, a görög mitológiára épülő fantasy-t tarthatunk a kezünkben. Nagyon tetszett, ahogy a szerző megfogalmazta a gondolatait, Madeline Miller és persze a fordító, Frei-Kovács Judit becsempészte számunkra a szövegbe az antik görög miliőt. Ám mindezzel együtt egyáltalán nem tűnt erőltetettnek, nagyon gördülékeny, olvasmányos az egész mű, azok is élvezni fogják, akik esetleg annyira nem ismerik a görög mitológiát. A kötet végig egyes szám, első személyben íródott, mégpedig maga a címszereplő, Kirké meséli el nekünk élete történetét. Héliosz titán és Perszéisz nimfa gyermekeként lát napvilágot, szinte ettől a pillanattól követhetjük a sorsát. Halhatatlan, ám köztük nem örvend nagy megbecsülésnek, mivel nem tökéletes szépség és nincs semmilyen kézzelfogható hatalma sem. Nem is csoda, hogy elkezdi a halandók társaságát keresni, sőt, egyikük iránt elkezd mélyebb érzéseket táplálni. Miatta bukkan először felszínre Kirké varázshatalma, viszont akkor kerül igazán bajba, mikor bosszút áll a riválisán, és szörnyeteggé változtatja. Így kezdődik az Odüsszeiában is felbukkanó, Aiaié szigetéhez láncolt boszorkány története. A szerző remekül tudta érzékeltetni, mennyire nincs az idő múlásához kötve a történet, mi is átélhetjük, hogy a halhatatlanoknak másképp telnek a napjaik. Kirké kezdetben kétségbeesik, mit fog csinálni a szigeten, majd szép lassan beletörődik a helyzetbe, és elkezdi tökéletesíteni a varázstudományát. Ami ezzel kapcsolatban meglepett, az az, hogy hiába szól az egész fiktív, fantázia szülte eseményekről, mégis realista tudott maradni. Egyáltalán nem elrugaszkodottak a mágiáról, isteni beavatkozásokról szóló leírások. Kifejezetten élveztem, ahogy az író összekuszálta a szálakat más történetekkel, így több ismert mitológiai alak is felbukkan a szigeten, vagy más úton találkozik a varázslónővel. Van köztük mindenféle lény, istenek, szörnyek és hősök egyaránt. Csak említés szintjén: Hermész, Ariadné, a Minótaurusz, Pallasz Athéné, Prométheusz, Médeia és így tovább. A legjelentősebb azonban kétséget kizáróan Odüsszeusz volt, aki a trójai háború után hazaindult Ithaka szigetére. Kirké kezdetben ellenségesen viselkedik az idegen hajósokkal, ám Odüsszeusz iránt egyre nagyobb bizalommal van, így együtt “múlatják az időt”. Ez hozza a bajt a boszorkány nyakára, ugyanis Pallasz Athéné megorrol rá. A férfi távozása után többször megpróbál keresztbe tenni Kirkének. Nos, azt hiszem, jobb, ha a cselekményből többet nem is árulok el. Annyi biztos, hogy a görög mitológiához méltó, csattanós befejezést kapunk, nem gondoltam volna, hogy ebbe az irányba tekerednek a szálak. 

Kirké szemében

A karakteralkotás abszolút Kirké alakja köré összpontosult, mivel ő mesélte el a saját történetét, a többi szereplőt csak az ő szemén keresztül ismerhetjük meg. Egyébként Madeline Miller fordított ebben is a korábban megszokottakhoz képest, ugyanis sokkal inkább női oldalról közelítette meg a történetet, a férfiközpontú, erősen idealizáló görög mítoszokkal szemben. Itt egyik karakter sem sorolható be a jó vagy rossz kategóriába. A főszereplő, Kirké is rendkívül sokoldalú személyiség. Kezdetben önbizalomhiányos, kevesebbnek tekinti magát a testvéreihez, főleg a szüleihez képest. Persze azok tesznek is rá egy lapáttal. Mi azonban szemtanúi lehetünk, amint felfedezi a hatalmát, és szép lassan változásnak indul, fejlődik a személyisége. Magabiztossá válik, nem érdekli, mit gondolnak mások, és ha úgy adódik bátran használja a mágiát. Nem mindig jó célokra, de legalább képes megbánást mutatni. Az egyszerű halandókat pedig kifejezetten kedveli. Nem lesz érzések nélküli szörnyeteg, de mindenáron megvédi, ami az övé. Akit jelentősnek tartok még a műben, mint főbb szereplőt, az “leleményes” Odüsszeusz. Ám itt nem a homéroszi hős alakkal találjuk szemben magunkat, hanem egy hús-vér emberrel. Valóban átlagon felüli képességekkel rendelkezik, ám korántsem tökéletes, vannak rossz tulajdonságai is, mint bárki másnak. Nem bír nyugton maradni, az őt ért események hatása, hogy nem bízik meg senkiben, mindenütt árulást sejt. Ettől függetlenül igyekszik mindig kihozni a legjobbat az adott helyzetből. Hűséges alkat, egyetlen célja, hogy visszatérjen Ithakára, ezt soha nem titkolja. A könyvben egyébként még rengeteg szereplőt találunk, de azt hiszem, egy évezred sem lenne elég ahhoz, hogy mindegyikükről írjak….

A könyv, ami a fotelhoz láncol

Az elmúlt időszakban nem volt olyan könyv, ami ennyire lekötöttegy nap alatt, szinte egy ültő helyemben elolvastam. Nagyon igényesen gondozott szöveg, természetesen ez a fordító érdemeit is dicséri. A témaválasztás nálam telitalálat, mindig szerettem a görög mitológiát. Ráadásul egy teljesen új perspektívából  lehetünk több, általunk is ismert történet szemlélői. Kirké oldaláról nézve számos esemény más színben tűnik fel, mint a túlidealizált hőskölteményekben. Ajánlani tudom a kötetet a görög mitológia szerelmeseinek, de lényegében mindenkinek, akik fantáziadús kikapcsolódásra vágynak! 

Egyébként az írónak korábban is jelent meg már egy regénye, az Achilleusz dala, melyben az Iliász eseményeit dolgozza fel. Ugyan még nem olvastam, de hasonló élményre számítok, mint a Kirké esetében! 

 

5/5