Bányai D. Ilona: A vér jogán (Boszorkánykör 2.)

A Boszorkánykör-sorozat üde színfolt a magyar történelmi regények palettáján. Bányai D. Ilona egyedi stílusa, és mesei elemekre épülő történetei újabb és újabb kalandokra csábítják az olvasót. Mindezt a második kötet, A vér jogán sem hazudtolja meg! 

covers_458925_1.jpg

Bányai ​D. Ilona legújabb regényében a nagy sikerű Boszorkánykör hősnőinek sorsát viszi tovább. A tokaji várban, Szapolyai Imre udvarában élő Rózsa egyre magabiztosabban forgolódik a nemesi körökben, hamarosan a kis Terkát és az elítélt gyilkos Gedő feleségét, Pannát is sikerül beajánlania úrnője szolgálatába. Közben Budára levél érkezik Mátyás királyhoz II. Pál pápától, melyben a katolikus egyház feje a husziták elleni hadjáratba szólítja a királyt. Mátyásnak régi elszámolnivalója van két éve elhunyt első felesége, Katalin apjával, Podjebrád György cseh királlyal, így igent mond a felhívásra.

Annus, a javasasszony egy nap kis lovascsapatot lát vendégül szerény tisztásán, és éles szemét nem kerüli el a Tokajba tartó társaság egyik furcsa tagja. Tudva, amit tud, úgy intézi, hogy a fiatal nemes felfigyeljen Rózsára. Ám szinte ezzel egy időben érkezik a hír Tokajba és a környékbeli falvakba: a gyilkos Gedő megszökött az erdélyi sóbányákból, és hazafelé tart, hogy bosszút álljon azokon, akik rabságba juttatták…

Az országos politika és az egyéni sorsok útjai Tokaj mellett keresztezik egymást, felforgatva hőseink életét, nem várt szenvedést, de örömöt is hozva gazdagra és szegényre egyaránt.

Gold Book, Debrecen, 2017. 336. oldal

Hívogató külső, minőségi belső

Huh, most nézem, tetemes idő maradt ki a sorozat két része között. Ennek azonban nem volt más oka, mint a bőség zavara. Minőségileg nincs semmi kifogásom a könyvvel szemben, jó a kötése, könnyen olvasható, ráadásul a mérete miatt simán utaztatható. Egyébként nem tudom, mire figyeltem, hogy ennyi ideig elsiklottam a regény felett. A három rész közül szerintem ennek sikerült a legjobban a borítója, ennek a színvilága tükrözi leginkább a történet hangulatát. Ráadásul a három kép összevágása sem épp véletlen, mindegyik “dolog” fontos szerepet kap cselekmény során. 

A szerzőtől ismét a megszokott, olvasmányos stílust kapjuk. Sokkal inkább kalandregénynek tartom a kötetet, mint egy komoly történelmi írásnak. Sőt, ezt maga Bányai D. Ilona is alátámasztja az utószóban, ahol arra is kitér, mely valós események bírtak jelentőséggel a szereplők sorsának “alakításában”, és ezeket minként használta fel a cselekmény során. Szerkezetileg gondosan tagolt, mondhatni szellős. Címmel ellátott fejezetek követik egymást, ám még ezeken belül is találunk kisebb szüneteket. 

Regénybe bújtatott népmese

Ebben a kötetben sokkal nagyobb szerepet játszik a történelmi háttér, mint a Boszorkánykörben. Nem csak egyfajta körítést ad a történetnek, hanem szorosan összefonódik vele. Ez nemcsak az egyes, valós eseményekben körvonalazódik, hanem létező, történelmi személyek képében is megmutatkozik. Így "találkozhatunk" végre többek között Mátyás királlyal, akinek egészen központi szerep jut a kötet lapjain. Mindazonáltal a regény természetesen a korábban megismert "hármas" kalandjait viszi tovább. Az első rész elég határozott lezárást kapott, "minden jó, ha a vége jó” alapon. Hőseink megtalálták a számításaikat, jobbra fordult a sorsuk, ám gyorsan az események középpontjában találják magukat. Panna és Terka  - a korábbiakhoz képest- "kényelmes," életet élnek, de mindezt Gedő szökése veszélybe sodorja, hiszen a férfi bosszút akar állni a három nőn. A cselekmény során ez gyakran felbukkan, és a lassabban csordogáló részeknél fenntartja a figyelmünket.

Rózsa lesz az, akinek gyökeresen megváltozik az élete. Az ő sorsa idézi fel számomra leginkább a hajdan olvasott népmeséket, ahol a szegény lánynak a megpróbáltatások után jóra fordul a sorsa. Fény derül ugyanis a születése körüli titkokra, így sokkal közelebb kerül az országot behálózó családi összefonódásokhoz, és az ezzel járó politikai szövetségekhez. Akaratán kívül lesz részese olyan eseményeknek, amelyek a király hatalmát és az ország jövőjét egyaránt veszélyeztetik. Szóval, kalandból, és cselszövésből nem szenvedünk hiányt, de ebben a részben azért felfedezhető már némi romantika is. Rózsa végre emberére akad, még ha nem is a legszerencsésebb választás. Ami azonban a leginkább megfog a történetben az az a kettősség, ami a boszorkány-vonalhoz kapcsolódik. A regény nagy részében fel sem merül ilyen, ám, amire az ember lánya belemerülne a realista kalandokba, felbukkan Annus, és két perc alatt szétzúzza a meggyőződésünket, hogy “áh, nincs itt semmi természetfeletti a háttérben”. Bár itt már nem találkozhatunk táncoló állatokkal, de néha különös dolgokat tud az erdőben élő javasasszony. 

Egyszerű, szerethető karakterek

Kifejezetten tetszik, ahogy a szerző bánik a szereplőivel. Nagyszerűen bemutatja az egyszerű, falusi emberek mindennapjait, jellemző vonásait, de ugyanígy képes felvázolni egy főúri méltóság bonyolultabbnak tetsző életútját és lelkivilágát. Ráadásul átjárhatóságot is mutat a kettő között. A regény központi szereplőjévé Rózsa vált a három nő közül. Az átélt események hatására megkomolyodott, ám alapvetően ugyanaz a könnyen kedvelhető, rendkívül eszes és éles nyelvű lányt kapjuk, aki az első részben is volt. Az pedig kifejezetten tetszett, hogy a megváltozott élethelyzete ellenére sem felejtette el, honnan jött. Panna is a Szapolyai család szolgálatába kerül, de a Gedőhöz kötődő múltja még mindig kísérti, ezen próbál túllépni valahogy. A cserfes Terka is csatlakozik hozzájuk, egyre inkább kezd felnőni, de sokszor felelőtlen, többször is bajba keveredik. 

A korábban élt, történelmi személyeket is hihetően formálta a szerző. Az egyik legismertebb és a regényben is legjelentősebb maga Mátyás király. Egyáltalán nem a megszokott, "igazságos" uralkodó képét kapjuk, hanem egy annál sokkal árnyaltabb személyiségét. Rendkívül okos, átlát a taktikázáson, ám alkalomadtán ugyanúgy hibázik, mint bárki más. És azt hiszem, Bányai D. Ilona ezen kötetében is itt lapul a lényeg, hogy magát az embert próbálja megismertetni velünk a történelmi személyiség mögött. Ugyanezt kapjuk a kor egyik befolyásos családjával, a Szapolyaiakkal kapcsolatban is. A szerző általuk köti össze a "valós" és fiktív eseményszálakat. Mivel a történet inkább a kor női szerepeire koncentrál, így leginkább Bebek Orsolyát ismerhetjük meg a famíliából. Ő a kor szokásaihoz mérten egy rendkívül művelt, intelligens és önálló nő, akinek adnak a szavára. Többször is az ő bölcsessége segít jó irányba terelni a dolgokat. 

Csipetnyi varázslattal fűszerezett, bűbájos kalandregény

Bányai D. Ilona nem hazudtolta meg magát! Ebben a kötetben még izgalmasabb kalandra csábítja az olvasókat, mint a Boszorkánykörben. Több szálon, ám mégis lendületesen vezeti a cselekményt. Van itt, mi szem, szájnak ingere: politikai játszmák, cselszövés, családi titkok és még egy kis romantika is.  A szerző nagyon kreatívan fonta össze a fiktív szálakat az egyes történelmi eseményekkel, illetve személyekkel. Továbbra is a korábban megismert hármas történetét viszi tovább, de a középpontba most már Rózsát állítja. Az ő személyéhez kötődnek a regény lényeges fordulatai, és sokszor a megoldás is a furfangos észjárásának köszönhető. Amit még így a végére említenék, a karakterábrázolás. Bányai D. Ilona még a jelentős történelmi személyiségek esetén is képes számunkra megmutatni az embert, aki képes hibázni, és egyáltalán nem tökéletes. Nos, akit érdekel. egy izgalmas, történelmi háttérre épülő, ám nagyrészt fikciós kalandregény, az ne habozzon! Kitűnő kikapcsolódást fog nyújtani ez a kötet is, csakúgy, mint az első. 

5/5

 

A szerző további kötete: 

Boszorkánykör (Boszorkánykör 1.)