Raquel Martínez-Gómez: Az Unikornis árnya

A külföldre, idegen országba, vagy akár idegen kontinensre költözés általában nagy változásokat okoz az ember életében. Ez még akkor is így van, ha a nyelvvel nincs problémánk. Ezeket a változásokat boncolgatja Raquel Martínez-Gómez az Európai Unió Irodalmi Díját is elnyerő regényében. 

covers_561319.jpg

Claudia, az argentin lány az emlékei elől menekül Madridba, ahol egy bárban kezd el dolgozni. De az emlékek utat törnek, újra és újra feltárul Misones tartomány, Posadas, Buenos Aires varázslatos világa. A varázslat mögött azonban mindig felsejlik az emberi bánat, az emigráns lét melankóliája, az álarcok alatt a valódi ember… vagy egy újabb álarc. A festék mindig lekopik, és megmutatja az alatta lévő rétegeket.

Az emlékezés mesés világa mindig összeolvad az egyes régi és új városok ízével, illatával, az évszakok váltakozása az emberi hangulatokéval, és a könyv végén fény derül a titokzatos unikornis kilétére is, amit csak kevesen láthatnak meg…

Metropolis Media,Budapest, 2019. 238. oldal

 

Minőségi figyelemfelkeltés

A kötetet a Metropolis Media Kiadó kínálatában fedeztem fel. Nem vagyok egy unikornis rajongó, de a címe rögtön megfogott, a fülszöveg pedig kifejezetten kíváncsivá tett, hogy mi rejtőzik a sorok között. Ráadásul óriási szerencsém volt, ugyanis pont megkaphattam recenziós példányként, amit itt szeretnék is megköszönni a kiadónak! Egyébként nagyon kedvelem ennek a “sorozatnak” - az Európai Unió Díjával kitüntetett kortárs írók munkái - kiadási formáját. Olvasóbarát, a mérete miatt magunkkal vihetjük, ráadásul a betűméret is éppen megfelelő. 

A borító tökéletesen passzol a regény azon egyszerűségéhez, hogy metaforikus elemként egyedül az unikornis jelenik meg. Nem bonyolódik filozofikus gondolatokba. Azonban a nyelvezete és a különleges atmoszféra, amit teremt, beemeli a minőségi, kortárs irodalom berkeibe. A regény szerkezetileg jól tagolt, két, címmel ellátott részre, és azon belül ugyancsak címmel rendelkező, rövid fejezetekre osztódik. De még ezekben is találunk lélegzetvételnyi szüneteket. 

Idegen kontinens = új élet?

A történet két idősíkon játszódik. Egyrészt megismerhetjük, főszereplőink miként boldogulnak a bevándorló életmód nehézségeivel, másrészt pedig megtudhatjuk azokat az okokat, amelyek a múltban a költözés oldalára billentették a mérleg nyelvét. Szerintem a könyvnek ezen része óriási tanulságként szolgál arra, hogy ne legyünk előítéletesek másokkal szemben, hiszen nem tudhatjuk, milyen események láncolata juttatta el őket ahhoz a döntéshez, hogy más országban, kontinensen folytassák az életüket. A regényben természetesen nem a kalandvágy áll a középpontban, elég húzós témákat kerülget a szerző, mint az öngyilkosság, korrupció, vagy a rossz családi környezet. A “jelenben” a múlton való rágódás és a beilleszkedés nehézségei kerülnek a középpontba. Tény, hogy nem egyszerű akkor sem egy idegen helyre, közösségbe tartozónak érezni magunkat, ha beszéljük az adott nyelvet. Itt is a szokásos problémákkal találhatjuk szembe magunkat, a lakhatás, a munka, a kezdeti magány, és így tovább.

Számtalan helyen felbukkan metaforikus jelleggel az unikornis. Mint már említettem, ez az egy ilyen jellegű, elvont dolog jelenik meg a regényben. Ezt az elején nem igazán tudtam hova tenni, ugyanis éles ellentétben áll a regény realista voltával. Főszereplőink ennek ellenére lépten-nyomon belebotlanak: ez lesz a klub neve, ahol munkát kapnak, megjelenik képi, művészeti alkotásokban, talán még az álmaikban is. Csak a regény végén jutunk el a felismerésig, mit is akar az unikornis jelképezni. De ezt rábízom mindenki képzeletére, lehet nektek más olvasatban jelenik meg. 

Árnyalt karakterek

A karakteralkotás kifejezetten jól sikerült, megfigyelhető a szereplők jellemfejlődése ilyen-olyan irányban. A másik, ami rendkívül ötletes volt, hogy szakaszonként hozza be a szereplőket a történetbe. A középpontban elsősorban Claudia áll, akinek tépelődéseit és depresszív hangulatát az elején nehezen értettem meg. Akkor tisztul ki a kép, amikor megismerjük a múltjának történetét, ami után nem csoda, hogy új életet próbál kezdeni a világ másik felén. Édgar-t inkább a kényszer viszi erre az útra. Jómódban nőtt fel, azt hitte, ez mindentől meg fogja védeni. A saját biztonsága érdekében kénytelen volt egy kontinensnyi távolságra költözni. Ráadásul a családjával sem jön ki jól. Még akit talán említenék, az az El Unicornio tulajdonosa, Marco. Tipikusan az a figura, aki több évtized elteltével sem tudott igazán beilleszkedni, noha élvezi a spanyolországi életet. Felkarolja a két fiatalt, és segít nekik elkezdeni az itteni életet, később pedig át is adja a stafétabotot. 

Életszagú problémák egy csepp "misztikummal"

Hm, nem véletlenül tettem idézőjelbe a misztikumot. Szerintem az unikornis elvont eszménye nélkül is egy nagyon jó regényt tett volna lesz az asztalra Raquel Martínez-Gómez. Talán ezzel akarta a művet különlegessé tenni, ezt nem róhatom fel hibának. Azonban a valóság és az unikornis között túl élesek lettek a határok, és még így, együtt is valami hiányzik. Viszont ezen kívül nekem nagyon bejött a történet, sok helyen mélységesen egyet tudtam érteni a karakterekkel, amikor a külföldre költözés nehézségei kerültek szóba. Egyébiránt sok fontos társadalmi problémára is rámutat, ami mellett sokszor elmegyünk a hétköznapok során. A végére nagyon megkedveltem a szereplőket is, szívesen követtem volna tovább a sorsukat. Na, de egy szó, mint száz, méltán kapta meg a regény az Európai Unió Irodalmi Díját! Ajánlani tudom azoknak, akik kíváncsiak egy minőségi, kortárs szösszenetre, na meg az unikornis mibenlétére! 

5/4