Bányai D. Ilona: Erdély lángjai (Boszorkánykör 3.)

Bányai D. Ilona immáron harmadszor is elhozta nekünk a Boszorkánykör lányait. A szerző előző két kötetéről már szintén olvashattatok a blogon (Boszorkánykör, A vér jogán), így aztán sejthetitek, hogy megfogott magának ez a könnyed, XV. századi kalandfolyam.

covers_568693_1.jpg

1466 ​telén Mátyás király nagy gondban van. Üres a kincstár, már az udvartartás költségeire sem telik. Pénz kellene, de honnan? Minden oldalról háború fenyeget, egyszer az osztrák, máskor a cseh vagy éppen a moldvai sereg támad az országra. A török a Délvidéket dúlja, a pápa egyre inkább sürgeti, hogy ígérete szerint indítson hadjáratot volt apósa, az eretnek huszitákat pártoló cseh uralkodó ellen. De miből? A körmöci kamaraispánnak az utolsó percben támad egy ravasz ötlete, mivel tölthetnék meg a királyság üres kasszáját. Meg kell változtatni az adókról szóló törvényeket, új adókat kivetni, ehhez csupán az országgyűlés jóváhagyása szükséges, ami akár erőszakkal is megszerezhető. Csakhogy ki szeretne többet fizetni? Az adóemelés ellen lázadoznak a nagyurak és a közrendűek országszerte. A legnagyobb az elégedetlenség Erdélyben, ahol már az új királyt is kiszemelték.
Ebben a háborgó világban a Boszorkánykör leányai ismét az események középpontjában találják magukat. Nem is sejtik, milyen veszélyek leselkednek rájuk, amíg a saját bőrükön nem érzik, mennyire útban vannak valakiknek. Már otthonuk, a tokaji vár falai sem nyújthatnak elegendő védelmet számukra. Sorsuk a forrongó Erdélybe vezeti őket, ahol újabb viszontagságokkal találják szemben magukat. Politikai cselszövések és hatalmi harcok közepette egymástól távol, külön-külön kell boldogulniuk. Ám az intrika, ármány és zsarolás árnyékában nemcsak a lázadás, de a szerelem lángjai is fellobbannak…

Lazi, Szeged, 2019. 264. oldal

Változó "paraméterek"

Viszonylag hamar folytattam a sorozatot, nem hagytam ki éveket, mint az első két rész között. Először is, történt egy váltás, a szerző kötetei ezentúl a Lazi Kiadó gondozásában jelennek meg. Méretre egyébként egy ugyanakkora könyvet kaptunk, mint az előző kettő. Ennek is jó a kötése, kényelmesen olvasható. Ráadásul lekerültek a belső fülek, amik nekem nem igazán fognak hiányozni. A borító egyszerűen gyönyörű lett! Annyi bajom akad a dologgal, hogy - legjobb tudomásom szerint -, nem szerepel a könyvben egyetlen olyan fontosabb női karakter sem, akinek vörös haja lenne. Értem én, hogy a címhez passzol, de kissé fura.

A szerző stílusra tekintettel követi az eddig megszokott vonalat. Továbbra is a korszak történelmi eseményei szolgálnak háttérül a három lány kalandjainak. Szerkezetre is maradt a hasonlóság. Közepesen hosszú, számozással ellátott fejezetek követik egymást, ezekben pedig címmel rendelkező etapok sorakoznak.

Perzselő lángok   (SPOILERVESZÉLY az előző két részre nézve!!!!)

A történet nem sokkal A vér jogán után folytatódik. Ismét több szemszögből követhetjük az eseményeket, így kapunk ugyanis teljes képet a színfalak mögött zajló eseményekről a történet fő sodra mellett. Továbbra is Rózsa áll a középpontban, aki időközben a befolyásos Szapolyai-család teljes jogú tagjává vált. Mindez azonban jelentős rizikót hordoz magában, mert a Szapolyai-família kapcsolatban áll közvetlenül a uralkodóval és más politikailag jelentős személyekkel. Ebben a zűrzavaros időszakban azonban nem nehéz kiesni a király kegyeiből. Rózsa gyorsan az események sűrűjében találja magát. Először egy szerencsétlen baleset történik vele, később pedig elrabolják. Ez utóbbi fordulat nem igazán töltött el izgalommal, olybá tűnt, kissé követi az előző rész sémáját. Ámde kitűnően tudta ezt a szerző ellensúlyozni, ugyanis mindez közvetlenül össze fog kapcsolódni a királyság sorsával. Ráadásul nem hétköznapi kalandokat kell a lánynak kiállni. A legérdekesebb  rész kétségkívül a leprások faluja volt. Anno rettegték ezt a betegséget, ma pedig már gyógyítható. Nem marad ki azonban a kötetből a romantika sem, így vagy úgy, de az előző kötet által előrevetített érzelmek beteljesedni látszanak. 

Lényeges momentuma továbbá a regénynek Erdély forrongása, és az ekörül formálódó szövetségek. Ez teljesen lefoglalja Mátyás minden percét, ezzel mintegy ízelítőt kapunk abból, mennyire nem lehetett egyszerű az országot abban a korszakban egyben tartani. Mindemellett persze tovább követhetjük Panka és Terka sorsát egy-egy villanásnyi időre, mindkettejük élete jelentős változásokon megy keresztül. Természetesen Annusból is kapunk egy “adagot”, de most már ténylegesen, mint javasasszony jelenik meg. Elég szomorú, mennyi, a korszakban nagy tudású gyógyítót küldtek máglyára a vallás nevében. 

Egyszerű, ám fejlődő karakterek 

A karakteralkotás tökéletesen passzol a trilógiához, az első részhez képest rengeteget alakult a szereplők jelleme. Rózsa hozzászokott az új életéhez, sikerült teljesen beilleszkednie a Szapolyai-családba. A tanulási vágya határtalan, így ezt a lehetőséget is biztosítják számára. Egyre jobban átlátja az összefüggéseket, több kérdésben kikérik a véleményét. Azonban ezzel együtt sem változott meg alapvetően, még mindig a szívére hallgat, és az “éles nyelvétől” sem vált meg. Panka egyre magabiztosabb a kulcsárnő helyetteseként, ám a Gedővel fennálló házassága továbbra is nyomasztja. Így esélye sincs egy másik férfi oldalán a boldog életre. Terka kezd megkomolyodni. Nem az a széllelbélelt kislány, akit az elején megismerhettünk. Sokat segít a barátainak, ráadásul megtalálja a célját. 

Remekül alakítja a szerző a valós személyek sorsát, és illeszti össze a fiktív karakterek életével. Mátyás királynak tényleg rengeteg gondja akadt a lázadó Erdéllyel, ráadásul árulók vették körül. Másra nem igazán marad ideje, azonban sokszor eszébe jut az elhunyt felesége és gyermeke, na meg a fekete hajú szépség, aki jelentős hatást gyakorolt rá. A Szapolyai-família pedig komoly válaszút elé érkezik: a családot, vagy pedig a királyhoz való hűséget helyezik előtérbe. Mindent kockára tehetnek, a társadalmi helyzetüket, a vagyonukat, és az uralkodó által biztosított privilégiumokat is. 

Ismét egy Izgalmas, kalandokkal tűzdelt, fikciós, történelmi utazás

Harmadszorra is sikerült megugrania Bányai D. Ilonának azt a bizonyos lécet. Tudta anélkül folytatni a három lány történetét, hogy az érdektelenségbe fulladt volna. Egy bizonyos fordulat kapcsán viszont úgy éreztem, kissé ismétli az előző rész történeti vonalát, ám ezt sikerült az érdekes háttér-információkkal ellensúlyozni. Egyre jobban megy a szerzőnek, hogy összemossa a valós, történelmi eseményeket a fikcióval. A központi szereplő ismét Rózsa volt. Nem is ő lenne, ha nem történne valami mindig körülötte. Többször is veszélybe került az élete, de mindig sikerül kikeveredni a bajból. Persze Panna és Terka sorsáról is kapunk “tájékoztatást”. Jól megfigyelhető - főleg így a harmadik részre - a karakterfejlődés. De nem szaporítom tovább a szót, ezt a részt éppúgy ajánlani tudom a történelmi kalandregények kedvelőinek, mint az előző kettőt. Úgy néz ki, hogy ez a sorozat lezárult, én azonban már várom, mit talál ki nekünk az író legközelebb! 

5/4,5

 

A kötetet köszönöm a Lazi Kiadónak és Bányai D. Ilonának! 

 

A szerző további könyvei, melyek a blogon  már szerepelnek: 

Boszorkánykör 

A vér jogán (Boszorkánykör 2.)