Urbánszki László: Újvérűek (A vége után 2.)

Urbánszki László munkásságát leginkább a remek humorral átszőtt történelmi regényei által ismerhetjük. Ám a tavalyi Könyvfesztiválra újdonsággal rukkolt elő az olvasói számára, a Metropolis Media Kiadónál megjelent az első sci-fi kötete, a Sápadtak, amelyet egy bő fél évvel később követett a folytatása. Most ez utóbbiról, az Újvérűekről írtam néhány sort.

covers_573776.jpg

A Végső Háború után kétszáz évvel nomádok, rabszolgatartók, technokraták, emberevő mutánsok élnek a hajdani Magyarországon. A Föld veszélyes hellyé vált, a napfény halálra perzsel és megvakít, az erdőket ellepik a karmosok, és észak fenevadja, a rozsomák az emberek mellett harcol. A szolnoki veteránok utódai uralkodni kívánnak a megújult világban. Engedelmes rabszolgák helyett azonban végsőkig harcoló túlélőket találnak. A technika és a kiképzés segíti az elitkatonákat, az embertelenül kemény világ az új-középkoriakat.
Csak az egyikük maradhat.

 

Metropolis Media, Budapest, 2019. 336. oldal

Tetszetős külső, humoros belső

A kötetet az első rész ismerete után mindenképpen szerettem volna elolvasni. Erre Urbánszki László és a Kiadó jóvoltából lehetőségem adódott, amit itt szeretnék megköszönni!  A kiadás egyébként tökéletesen illeszkedik az előző részhez, és minőségileg is ugyanazok a paraméterek. Tökéletes, laza kötés, olvasóbarát betűméret, így rendkívül kényelmes olvasni. A kemény kötés ellenére pedig nem olyan vaskos, hogy ne lehetne akár magunkkal vinni. Ismét kapott egy nagyon szép fedőborítót, egyetlen szívfájdalmam, hogy alatta a kemény fedlap fehér. Ez talán könyvek esetén a legkényesebb szín. 

Ismét a humor, ami számomra a szerző stílusában továbbra is kiemelkedő, jó néhányszor elröhögtem magam olvasás során. Felépítésre ugyanazt “tudja” a regény, mint az előző rész. Rögtön az elején kapunk egy köszönetnyilvánítást, egy összefoglalót az előző rész eseményeiről, és a fontosabb szereplők neveit összegyűjtve. Ez utóbbi kettő rendkívül hasznos tud lenni abban az esetben, ha sok időt hagyunk ki valamely sorozat két része között. Címmel ellátott fejezetek váltják egymást, de ezekben is találunk a nézőpontváltáshoz passzoló etapokat. A végén pedig találunk egy utószót a kötethez, amelyben néhány dologra magyarázatot kapunk. 

A Végső Háború után

Azoknak, akik esetleg nem olvasták az előző bejegyzésemet a Sápadtakról, gyorsan felvázolom, hol is játszódik a történet. Magyarország területén járunk, a harmadik nagy, és egyben Végső Háború után. Az atomfegyverek és sugárzás elpusztították a civilizációt az emberiség nagy részével együtt. A földfelszín teljes átalakuláson megy keresztül, beleértve a növény- és állatvilágot. (Abszolút kedvenceim a macskákból kialakult karmosok, na meg a “kismedvék”, vagyis a rozsomákok). Persze, mint minden katasztrófának, ennek is vannak emberi túlélői. Egy részük, a sápadtak, a föld alatti bunkerrendszerben vészelték át cirka 200 évet. Egy nagyon sajátos, autoriter társadalmat alakítottak ki. A felszínen maradottak pedig alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, erre az időszakra a többségnek már meg sem kottyan a sugárzás. Az ország (egy részének) térképe, ami a könyv elejében megtalálható, teljesen más felosztást mutat a korábbiakhoz képest. Vannak, akik visszatértek a nomád állattartáshoz és törzsekbe tömörülnek, mások pedig a régi idők technikáját akarják “újraéleszteni”. De még sorolhatnám a különlegességeket, nagyon ötletesen oldotta meg mindezt az író. 

Többet ésszel, mint erővel 

A történet lényegében onnan folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. De mintha jobban koncentrálna a népcsoportok sorsára, mint az egyénekére. Több szemszögből, minden oldalt körüljárva követhetjük az eseményeket. Fény derül a föld alatt élő sápadtak létezésére, és végre ők is tudomást szereznek arról, hogy a felszínen van élet. Néhányuk fel is merészkedik, de nem számítanak az “újdonságokra”. Eközben odabent egyre bizonytalanabb a hangulat, kevés az élelem és egyre több "szolga" eltűnése gyanússá válik. Végül megszületik az elhatározás, hogy megpróbálják meghódítani a felszínt. Vannak fegyvereik, és az ő jogosultságuk - szerintük - uralkodni a többi ember felett. Eszementebbnél eszementebb ötleteik támadnak. Persze a felszínen sem tétlenkednek. A dabasiak igyekeznek egyre több információt szerezni az idegenekről és keresik a gyenge pontjaikat. Itt érdemes kitérni a korábban már említett szereplőkre. Várkony nyeri el a lehetőséget, hogy kémkedjen a sápadtak után. Néhány fiaskó közbejön, de szerencséjére szövetséges talál egy lány, Réka személyében, aki rengeteget segít neki. Mindeközben Bene tervezi a lehetséges hadmozdulatokat, illetve védekezési stratégiákat. A régi fegyverek ellen ugyanis csak így lehet nyerni, a háború pedig elkerülhetetlen. Ezeknél a részeknél kifejezetten tetszett, hogy a szerző nem próbálta meg szépíteni a dolgokat, és nem kímélte a szereplőit. A másik, amire ez a kötet tökéletesen rámutatott, hogy az ideológiákra épülő autokratikus rendszerek nem élnek meg túl hosszú időt. (Persze kivételek mindig vannak, és azok, mint tudjuk, erősítik a szabályokat). Nagyon érdekes volt továbbá megfigyelni, hogy alkalmazkodik egy társadalmi csoport az idegenekhez, és hogyan képes mindez befolyásolni az egyéneket. A történetből pedig egyértelműen kirajzolódik mindaz, amit már a címben említettem: az erőfölény nem szükségképpen hozza magával a győzelmet! 

A feltörekvő nemzedék

A karakteralkotással nekem nem volt semmi problémám, ugyanazokat a kedvelhető figurákat kaptuk, mint az első részben. A fiatalok most is viszik a prímet!  De természetesen bővült a szereplőgárda. Várkony Bocsival. a rozsomákkal az oldalán egyre közelebb kerül a céljához, hogy teljes jogú felderítő legyen. Mindeközben nekem olybá tűnt, kevésbé hebrencs, rendkívül komolyan veszi a rábízott feladatokat. Sőt, rendkívüli stratégiai érzékről tesz többször is tanúbizonyságot. Bene vállára egyre nagyobb súllyal nehezedik az idegen nép léte. De körültekintő, már-már számítóan ravasz húzásokat eszel ki, Ráadásul kezdi felfogni, hogy a törzsfő lányától nincs menekvés. Új szereplőként jelenik meg Réka, akit egy véletlen “hoz össze” Várkonnyal. Bátor, rendkívül jól képes alkalmazkodni. Elárulja a saját vezetőit, hogy a népe ne sínylődjön tovább. Említésre méltó talán még a sápadtak oldaláról Komáromi, aki egy szerencsétlen véletlen folytán a mutánsok rabszolgájává válik. Nem épp egy kedvelhető figura, fölényeskedő, tipikus “agymosott” katona. A legnagyobb hibája, hogy folyton mások fölé helyezi magát, ezzel meg is pecsételi a sorsát. 

Különleges sci-fi, egy jó adag iróniával 

Urbánszki László a történelmi regényei után immár másodszor zsánert váltott, egyáltalán nem rosszul. Csakúgy, mint az első részben, itt is egy jó adag fekete humorral átitatva meséli el nekünk A Végső Háború utáni Magyarország mindennapjait. Leginkább a társadalmi változásokra, a lehetséges buktatókra helyezi a hangsúlyt. Egyáltalán nem bonyolódik mindenféle nyakatekert tudományos magyarázatba. Rendkívül szórakoztató, de bőven akad a mögöttes tartalom a sorok között, ami talán számunkra is útmutatásul szolgálhat. A szereplők rendkívül szerethetők, egyszerű, esendő figurák, akik meg sem próbálják megváltani a világot. Ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis különlegességre vágyik a sci-fi irodalom területéről, és persze azoknak, akik eddig más területen követték a szerző munkásságát! 

 

5/4

 

Köszönöm a kötetet Urbánszki Lászlónak és a Metropolis Media Kiadónak! 

 

További könyvek a szerzőtől, amelyekről írtam: 

A Nyugat ura (Anno Domini 6.)

Nemtelen nemesek

Ördögfattyú (A magyarok nyilaitól... 1.)

A felderítő (A magyarok nyilaitól... 2.)

Ördöglovas (A magyarok nyilaitól... 3.)

A nemzetségfő (A magyarok nyilaitól... 4.)

Sápadtak (A vége után 1.)