Mikszáth Kálmán: Galamb a kalitkában

Mikszáth Kálmán szintén csatlakozhat ahhoz a klubhoz, amelyben Jókai Mór "helyet foglal". Az iskolai éveim során nem tartozott a kedvenceim közé, és még finoman fogalmaztam. Viszont vele kapcsolatban is beigazolódott, csakúgy, mint Jókai írásai esetén, teljesen más élményt adnak felnőtt fejjel, mint tizenévesen.

covers_88686.jpg

                                        Galamb a kalitkában 

                                         A kis prímás

                                         A lohinai fű 

 

 Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1961. 214. oldal

A kötet egy könyvmentés során került hozzám, igaz már előtte terveztem jobban megismerkedni Mikszáth Kálmán munkásságával. Most azért került sorra, mert részt veszek egy kihívásban, ahol havi egy klasszikust kell elolvasni, ráadásul passzol az Anti tsundoku egy pontjához is. (A kihívásokról itt olvashattok részletesebben.) Ami a kiadásról rögtön eszembe jut, az az, hogy mennyire praktikus. Az Olcsó Könyvtár szériát nyugodtan hívhatjuk a ‘60-as évek Pocket könyveinek. Méretét tekintve rendkívül kis helyet foglal, épp ideális lehet ahhoz, hogy magunkkal cipeljük, például ingázás során. Ennek ellenére a betűméret szintén barátságos, nem kellett hozzá nagyítót használnom. A külseje rendkívül egyszerű, a borítón található egy rajzolt kép, ami passzol a címadó történethez. A fedlapok eredeti színét viszont meg nem tudnám mondani, így hatvan év távlatából eléggé megsárgultak, a lapokkal egyetemben. Szerkezetileg a kötet három kisregényt tartalmaz, amelyeknek így valamennyire eltérő belső elosztás dukál, nem feltétlenül kell a kötetet, vagy a történeteket egy lendülettel végigolvasni. Persze ez sem lehetetlen, hiszen mindössze 210 oldalról van szó. Na, de nézzük őket egyesével! 

Galamb a kalitkában

Rögtön a címadó történettel kezdődik a könyv, ami elsőre kicsit furcsa volt, általában azt szokták legutoljára “bedobni”. Témájaként a társadalomkritikát tudom meghatározni, amivel Mikszáth a saját, akkori környezetét célozza meg. Próbál azonban távolságot tartani, a történet első fele ugyanis Velencében, míg a második Budapesten játszódik, de ezt célozza a kettő közötti több évszázados eltérés is. Már az eleje rendkívül érdekesen indul, ugyanis az író, mint narrátor, közvetlenül “kiszól” a szövegből az olvasóhoz, és elmagyarázza, hogy kétszer fogja ugyanazt a sztorit olvasni. Kíváncsi voltam, hogy fogja ezt kivitelezni, annyira részletesen azonban egyik történetbe se szeretnék belemenni. A Velencében induló történet rendkívül idealista, az emberi értékeket állítja a középpontba, mint az önzetlenség, a szeretet, a lojalitás. Ezután kezd bele a második felébe, amely az író korabeli Budapestre kalauzol, mégpedig a képviselők, vagyis szerinte akarnokok közé. Mondanom sem kell, hogy ez a fele sokkal kevésbé lesz idilli, sőt, szerintem az olvasók többségének nem nyeri el a tetszését a befejezés. Ezután értetlenül álltam a kérdés előtt, miért volt ez ugyanaz a "mese" kétszer, ezt a szerző befejezésként, mint visszatérő narrátor elmagyarázza, ezzel adott nekem is pár órás gondolkodni valót. Utólag viszont azon a véleményen vagyok, hogy egyetlen korszakban sem lehet annyira fekete-fehéren látni a dolgokat, mint ahogy Mikszáth lefesteni igyekszik előttünk.

A kis prímás

Az előző fikció után egy történelmi alapokra épülő regényecskét kapunk. Mátyás királyunk uralkodásának utolsó éveiben járunk, amikor már Beatrix a felesége volt. Ekkor hozott - elvileg a királyné nyomására is - egy olyan döntést, hogy egy 6 éves gyermeket, Hippolyt-ot ülteti az esztergomi érsekség élére. Bevallom, először azt hittem, ez így írói csel lesz, de nem! A mindig megfontolt és logikus uralkodó tényleg meglépte ezt, noha a cselekmény szempontjából ennek nincs sok jelentősége. Nagyon kedves kis történet arról, hogy Hippolyt miként jut el Olaszországból Esztergomba, és milyen módon kerül mégis az Uralkodó kegyeibe. Amit szerintem nagyon sikerült a szerzőnek megjeleníteni, az az, hogy ebben a korszakban milyen gyorsan felnőtté kellett válniuk a gyermekeknek, és az, hogy az igaz barátságnak mekkora ereje van. Amúgy is kedvelem a hasonló történeteket, de ez ráadásul szívmelengető volt.

A lohinai fű

Nos, ebbe a részbe rázódtam bele valamiért a legnehezebben, pedig műfajilag talán ez áll hozzám a legközelebb. Nyugodtan ráhúzhatjuk a krimi címkét, hiszen végső soron egy bűntény körül forog a cselekmény. Egy kis faluban járunk, ahol a vezetőket megfenyegetik, ha nem kergetik el a papot, felgyújtják az épületeket, és mindent, ami azok környezetében található. Mindezt persze üres szavaknak hiszik, de miután kétszer is megtörténik, rájönnek, komoly a helyzet, így a vármegyéhez fordulnak. Onnan küldenek ki két embert az eset kivizsgálására, mi pedig ennek az ügynek a felgöngyölítését követhetjük nyomon. Ez rengeteg fordulattal szolgál, és felvonultatja előttünk a ma is használatos nyomozási logika legfőbb lépéseit. Egyébként nekem maga a címadás sem volt világos, még ha a végére meg is értettem a miértjét.  Ennél többet nem is tudok írni, főleg anélkül, hogy elárulnék valami fontosat a történetből, mindemellett  azt is említettem az elején, mennyire hidegen hagyott. 

Összességében

Nagyon régen olvastam bármit Mikszáth-tól, így ismét csak említeni tudom, egyáltalán nem volt rossz döntés a számomra, hogy az utóbbi időben kihívások mentén olvasok. Kissé keserű szájízzel zártam le ennek a könyvecskének az olvasását, de maga a szöveg, a szóhasználat és a fogalmazásmód rengeteg élvezetet nyújtott. Egyébként ahogy a kötetben következnek a történetek, az tükrözi az én tetszési indexemet is. A Galamb a kalitkában idealizált és realista történetkettősének szembeállítási zseniális volt. A kis prímás-ról szóló történelmi elbeszélés egy adag fikcióval megspékelve érdekes utazásra invitál a Mátyás  korabeli Magyarországára. A lohinai fű-nek viszont legalább háromszor álltam neki, mire magával rántott a sztori, és kíváncsi lettem, vajon ki állhat az események hátterében. Na, de egy bizonyos, nagyszerű ez a válogatás arra, hogy kicsit megismerjük mennyire sokoldalú író Mikszáth Kálmán. Ajánlani is épp ebből az apropóból tudom. Egyébként ha belegondolok, érdekesebb lett volna középiskolában egy hasonló összeállítást olvasni, mint a berögzült kötelezőket. 

5/4