Beszámoló a Kortárs Olvasási Maratonról

Május 22-25 között volt egy Kortárs Olvasási Maraton, amelynek magyar verziójáról a Bacchante sings the Blues blogon szereztem tudomást. Gondoltam, kicsit gyorsítok az olvasási tempómon ezzel a megmérettetéssel. Ez négy nap alatt jelentett volna három könyvet. Nos, nekem sikerült megduplázni ezt az időtartamot egyéb elfoglaltságok miatt. Ennek ellenére, ha már elolvastam a három kötetet, írtam róluk néhány sort. 

covers_148528-horz.jpg

1. Stephen King: Hasznos holmik - Egy könyv, amit valószínűleg élvezni fogok - 5/5

Azt hiszem, ennél a pontnál kétszeresen biztosra mentem! Egyrészt az egyik kedvenc íróm Stephen King, másrészt korábban már olvastam a Hasznos holmik-at. Született róla bejegyzés is a blogon. A történet King Castle Rock-hoz köthető horror regényeinek - ha jól tudom -  utolsó darabja. Találunk benne rengeteg utalást a korábbiakra, a teljesség igénye nélkül ilyen a Cujo, vagy a Halálos árnyék. Persze ez a sztori sem kevésbé meredek, mint az előzőek. Ennek a regénynek a legnagyobb erőssége az, hogy már az alapötlet sincs túlspilázva, sokkal inkább karakterközpontú írás. Érkezik egy használtcikk-kereskedő a városba, aki az általa árult tárgyakon keresztül manipulálja az embereket. Gyorsan kiderül persze, hogy valami nem stimmel a “Hasznos holmik” nevű bolttal, sem pedig a tulajdonosával. Azonban a regény közepéig csak felvázolja az eseményeket a szerző, utána azonban belecsap a lecsóba, és nem győzzük követni az eseményeket. Rengeteg szereplővel operál, akiket a hosszas felvezetőnek köszönhetően van is időnk megismerni. Az egyik főszereplő, Alan Pangborn seriff egyébként szintén ismerős lehet azoknak, akik olvasták a Halálos árnyékot. Na, de mit is írhatnék még, Stephen King ismét nem finomkodott, szóval kifejezetten ajánlom azoknak, akik bírják a természetfeletti elemekkel tarkított vérfürdőt.

covers_148528.jpgAz ​új-angliai Castle Rock csöndes kisváros, izgalmas esemény, ha új boltja nyílik. S még izgalmasabb, ha az új boltot történetesen egy messziről jött, rejtélyes ember nyitja, aki belopja magát a városlakók szívébe nyomban. Mert Leland Gaund üzletpolitikája fölöttébb szokatlan és megnyerő – hasznos-haszontalan portékájáért épp csak annyit kér mindenkitől, amennyi kinek-kinek pénztárcájában lapul. Potom pénzért vesznek át a városlakók gyönyörű lámpaernyőt, remek horgászbotot, csodatevő talizmánt, kincskereső könyvet, Elvis Presley napszemüvegét – mindenki azt, ami régóta szíve vágya. Igaz, az alkuban benne foglaltatik mindahányszor, hogy a boldog vevőnek még valami apró, játékos csínyt is el kell követnie. Tódul hát a nép a Hasznos Holmikba, egyedül Alan Pangborn seriffnek nem jut ideje, hogy személyesen üdvözölje a város új boltosát. Mert neki bokros teendői akadnak – egy különös ügyben kell nyomoznia: a félbolond Nettie Cobb és a sárkánylelkű Wilma Jerzyck bárddal-böllérkéssel lemészárolja egymást, nem sokkal a Hasznos Holmik megnyitása után. Pangborn seriff nem sejti, hogy ki uszította egymásra a két asszonyt, de valami azt súgja neki: történnek még Castle Rockban furcsa dolgok…

Európa Kiadó, Budapest, 1994. 712. oldal

2. Anne Brontë: Agnes Grey - Egy könyv, ami rövidebb 250 oldalnál - 5/4,5

Tudom, ez a könyv elég kakukktojás egy kortárs maratonra, de inkább a maraton jellegre koncentráltam abban a néhány napban. A legifjabb Brontë eddig kimaradt számomra a szórásból, de egyáltalán nem volt rossz választás az Agnes Grey. Maga a történet nekem kissé a Jane Eyre-re hajazott, ami szintén nagy kedvencem, de ez a kötet sokkal pozitívabb hangot üt meg, és a cselekmény sem annyira kusza. Az eseményeket a címszereplő, Agnes Grey meséli el  nekünk. Egy lelkész lánya, aki szerető családban nő fel, akik - a saját bevallása szerint kissé elkényeztették. Az apja romló egészségi állapota miatt azonban elhatározza, hogy a saját lábára áll, és elszegődik nevelőnőnek. Persze a tapasztalatlansága miatt nem lesz egyszerű dolga, de végül révbe ér. Végeredményben szerintem egyáltalán nem baj, hogy ez a regény nem lett több száz oldalra elnyújtva. A hossza pont megfelelt a mondandójának, levonhatjuk a tanulságokat, és nyomon követhetjük a szereplők fejlődését. Bepillantást nyerhetünk a korabeli nemesség képmutató életmódjába. Sokszor semmibe vették az egyszerű embereket. Nem maradhat ki persze a romantikus vonal sem a kötetből, viszont egyáltalán nem ez volt a középpontban. Ha össze kellene foglalnom a regény mondandóját, akkor a döntéseink fontosságát emelném ki, mekkora hatással lehet egy-egy lépés az életünkre. Ajánlani tudom a klasszikus irodalom kedvelőinek, de azoknak is ideális választás lehet, akik most szeretnének megismerkedni a Brontë-nővérek munkásságával, de nem egy monumentálisabb darabbal kezdenének!

covers_12403.jpgAgnes Grey egy észak-angliai lelkészcsaládban, egyszerű, de szerető környezetben nő fel, ahol a szellemi és lelki értékek mindig fontosabbak az anyagiaknál. A féltve dédelgetett legkisebb lány, hogy segítse a szüleit, nevelőnőnek szegődik gazdagabb családokhoz, hogy az otthon megtanult elvekre nevelje a rábízott gyerekeket. Miközben keserű leckéket kap „az oktatás művészetében”, érett, önálló személyiséggé csiszolódik, aki egyre inkább képessé válik arra, hogy a maga kezébe vegye sorsát… – Anne Brontë önéletrajzi ihletésű regényében feltárul a 19. század derekának Angliája, ahol a régi minták és korlátok még fennállnak ugyan, de az emberek már új eszmények felé fordulva siettetik a változás eljövetelét. A méltán híres mű szerzője erről a változó korról és egy bátor, hétköznapian küzdelmes sorsról mesél őszinte érzékenységgel.

Európa, Budapest, 1984. 204. oldal

3. Esterházy Péter: "És mesélni kezdtem" - Egy könyv, aminek barackszín található a borítóján 5/3,5

Nyugodtan írhatom, hogy a legelhanyagoltabb műfaj számomra a kortárs, magyar szépirodalom. Ennek apropóján emeltem le a polcról az eddigi egyetlen Poket könyvemet, ami teljes barack színben pompázik. Ez az első próbálkozásom Esterházy Péter írásaival, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Ebben biztosan az is közrejátszik, hogy nem a szerző egy konkrét kötete kerül teljes egészébe kiadásra, hanem több művéből emelt ki Dés László szemelvényeket. Ez óhatatlanul is azt jelenti, hogy a kiadás kapott egy szubjektív felhangot. Ekként is kell kezelni ezeket a kiragadott részleteket. Annyi megjegyzésem van ezzel kapcsolatban, hogy lehet nem ártott volna összefüggőbb szövegeket választani, mert néha “értelmetlen” volt a sorrend, egy Esterházyt nem ismerő olvasónak, mint én is, főleg. A másik oldalról viszont kitűnő képet kapunk, milyen típusú művekre számíthatunk a szerzőtől, Esterházy Péter írói stílusa, nyelvi sok színűsége elképesztő! Biztosan fogok még tőle olvasni, leginkább a Hasnyálmirinynapló részletei fogtak meg, hiszen abban az író teljes lényével benne van. Ajánlani tudom azoknak, akik szeretnének rövid úton betekintést nyerni a szerző munkásságába, egyébként biztosra veszem, érdemes a teljes művekre áldozni az időnket! 

covers_605296.jpgDés László szubjektív válogatása Esterházy Péter műveiből. Részlet az előszóból: „A válogatásnál figyelembe vettem, hogy az évek során mely írásait szerette felolvasni. […] Amelyeknek ott és akkor kell hatnia […] és ugyan más-más kötetekből vannak, de az est végén mégis kerek egésznek érezzük a sok részletet.”

Sztalker Csoport, Budapest, 2018. 190. oldal

Nos, ennyi lett volna az én kortárs olvasási maratonom, kakukktojással kiegészülve. Viszont lenne hozzátok egy kérdésem is! Szívesen olvasnátok még hasonló, több könyvet magába foglaló bejegyzéseket?