Palotai H. Zsófia: Szabadság mindenek felett 1-2.

Palotai H. Zsófia, vagyis Hacsek Zsófia nevével először a Történelmiregény-írók Társaságának 2019-es antológiájában /Harcosok Vértanúk Boszorkányok/ találkoztam. Miután ott kifejtettem, hogy eddig nem volt szerencsém az írásaihoz, volt olyan kedves és felkeresett, nincs-e kedvem elolvasni a korábban íródott duológiáját, melyben Csokonai Vitéz Mihály korai éveit dolgozza fel regényes formában. 

Nos, azt a kérdést már a bevezetőben megválaszoltam, miként került hozzám a könyv, ezen tovább nem is időznék. Azzal úgyis tisztában vagytok, hogy szeretem a történelmi korszakban játszódó regényeket, fiktív és valós szereplőkkel egyaránt. Így nem volt kérdés, hogy élek-e a lehetőséggel. A kötetek elektronikus formában kerültek hozzám, tehát a minőségükről nem tudok nyilatkozni. Esetleg annyi, szerintem sem a cselekmény, sem az oldalszám nem indokolja, miért lett két részben kiadva. A két különböző borító, a hideg és meleg színek, címhez illően történő felhasználása kifejezetten tetszett. Ha egységes egészként tekintek a duológiára, akkor szerkezetileg két nagy részre, ezen belül pedig számozott fejezetekre oszlik fel. 

Be kell valljam, az irodalomtörténeti tudásom erősen hiányos, nagy vonalakban emlékszem csak költőink, íróink életrajzára. Sokszor örülök, ha éppen a megfelelő században sikerül elhelyeznem őket. Ebben az esetben azonban gyorsan rájöttem mindenféle konkretizálás nélkül, kiről szól a regény, hála a szerző finom utalásainak. A szöveg rendkívül olvasmányos, ezt néha megakasztják ugyan a korban használatos latin kifejezések, amelyek magyarázata lábjegyzetekben megtalálható. Engem egyáltalán nem tántorít el az ilyesmi, sőt, érdekesebbé teszi egy-egy kötet olvasását. Az események kezdetén a 18. század végi Debrecenben járunk, ahol Csokonai fiatal éveiben teológiai tanulmányokat folytat. Itt bepillantást kaphatunk a költő mindennapjaiba. Rendkívül tehetségesnek, már-már zseninek tartották, emiatt taníthatott alsóbb osztályba járó növendékeket. A hozzáállását azonban kritizálták, feledékeny, nemtörődöm volt, aki csak azt végezte el, amihez igazán kedve volt. Áthágta a szabályokat, ami következményekkel járt. Mindemellett rendkívül sokat őrlődött ebben az időszakban, egyrészt az alkotás fontosságán, mindig csak középszerű tehetségként gondolt magára, másrészt pedig az alkotói folyamat szabadságán. Ezekben az években ugyanis mentora, Kazinczy Ferenc börtönben van. Tökéletesen megmutatkozik, költőnk milyen nyughatatlan természet, amikor ugyanis elküldik Kecskemétre, mintegy lehiggadni, szinte gondolkodás nélkül a főváros felé veszi az irányt, újdonsült ismerőse társaságában. Palotai H. Zsófia nagyon tudta érzékeltetni a költő belső vívódását, kínlódását. Ez a történet második felére átvált kíváncsiságba, a főváros teljes súlyával Csokonaira nehezedik. Minden nap új tapasztalatokat és tanulságokat hordoz, mondhatjuk úgy is, hogy a debreceni fiú itt találkozik először a való világgal. Többek között azzal, hogy hiába pártfogolja őt Kazinczy, egyelőre esélye sincs, hogy kiadják a műveit. Szembesül azzal, hogy az általa idealizált szabadságeszményért bizony fizetni kell, részt vesz ugyanis Martinovicsék kivégzésén. Gyorsan megcáfolódott hite a romantikus szerelemben is, amikor megismerkedik egy prostituálttal. Mindezek hatására kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a dolgok nem csak feketék és fehérek. Végül visszatér Debrecenbe, ahol felelősségre vonják. Ez a lezárása annak a folyamatnak, melynek során Csokonai a álmodozó fiúból felnőtté érik. 

Hosszas karakterelemzést nem is tartok, igazán Csokonai Vitéz Mihály áll a középpontban, az ő lépéseit követhetjük végig. Szerintem az ő alakját nagyon sikerült a szerzőnek eltalálni, tökéletesen hozza azt, amit a munkássága korai éveiből leszűrhetünk. Fogékony a külső hatásokra, mentorai nagyban befolyásolják a világnézetét. Rendkívül érzékeny, intelligens, ám ezzel együtt valamilyen szinten lusta, csak azzal foglalkozik, ami érdekli. Nyughatatlan, nem bír megmaradni egy helyben, érezni szeretné, hogy tart valamerre. Ezzel együtt a legjobb tulajdonsága a makacssága, amivel egy-egy dolog mellé áll. Találkozhatunk még a regényben néhány mellékszereplővel. Főleg a költő tanárai, pártfogói voltak porondon, viszont őket nem éreztem annyira kidolgozottnak. 

Összességében egyáltalán nem volt rossz írás. Érezhető rajta a kezdő írók “idealizmusa”, ami nem meglepő, hiszen ez volt Palotai H. Zsófia, vagyis Hacsek Zsófia első regénye. Irodalomtörténeti szempontból érdekes csemege, ugyanis Csokonai Vitéz Mihály korai felnőtt éveibe enged bepillantást, egészen addig amíg a költő el nem hagyja Debrecen városát. Nagyon jól megfogta azt a fordulópontot, amikor a fiatal felnőtt kilép a nagyvilágba. El lett találva Csokonai karaktere. A mellékszereplőket érzem kissé elhanyagoltnak. Jelentős mentorokkal büszkélkedhetett a költő, kíváncsi lettem volna rájuk kicsit részletesebben. Ettől függetlenül ez a regény jó kezdet, remélem a novellák mellett még regényt is olvashatunk a szerző tollából a későbbiekben. Mindenesetre egy újabb TRT-tag, akit szemmel tartok! 

 

5/4