Beszámoló a Reading Rush Olvasási Maratonról 1. - Avagy egy nap alatt olvasható könyvek

Idén először vettem részt a Reading Rush Olvasási Maratonon*, ami röviden annyit tesz, olvassunk el 7 könyvet 7 nap alatt, megadott szempontok alapján. Persze ez nem azt jelenti, hogy kötelező hozni ezt a számot, sokan összevonják a szempontokat, és kevesebb olvasnivalóval indulnak neki ennek a hét napnak. Igazából ez volt az első olvasási maratonom, amit végül teljesítettem. Sikerült mind a hét, általam választott kötetet elolvasnom. Átlagosan 200 oldalasak voltak, ennél hosszabbakat munka mellett nem mertem bevállalni, na meg nem is lett volna esélyem teljesíteni. Most az első három kötet értékelését olvashatjátok! 

covers_489528-horz.jpg

1. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl - 5/5 Olvass egy könyvet, amelynek olyan színű a borítója, mint a születési hónapod ékköve.

Ezt a kötetet rögtön a megjelenése után megszereztem. Bevallom, ez esetben a borító csábított el. Nagyon hangulatos maga a színösszeállítás, a kávét pedig imádom. Sőt, így utólag már látom, hogy szorosan kapcsolódik a történethez is. A fülszöveg nem kertel, rögtön felvázolja, milyen alapokra épül a könyvbéli négy történet. Adott egy kávézó, ahol egy bizonyos helyen lehetőség van az időutazásra, de csak annyi időre, amíg a kávé kihűl. (A többi szabályt lásd a könyv elején.) Azt hittem, egymástól független eseményeket fogunk megismerni a kötetben. Nos, ez részben igaz, de a szereplők így, vagy úgy ismerik egymást, és a közös pont persze maga a kávézó. Rendkívüli történetek és sorsok rajzolódnak ki előttünk, ám mindegyikben jelentős tényező valamiféleképpen az idő. Az első három arra fókuszál, mit mondanának el a múltban bizonyos személyeknek, ha lehetne, az utolsó pedig arra, mi lenne, ha belenézhetnénk a jövőbe, és meglátnánk a döntéseink következményeit. Persze mindegyik szereplő esetén a hozzá közel álló személyre hegyeződik ki a dolog. A fejezetek címei maguk is beszédesek: A szerelmesek, A házaspár, A nővérek, Anya és gyermeke. Ennél többet azonban nem írok róla. Még talán annyit, hogy nagyon átjött a japán miliő. Talán ezért van, hogy a kötet stílusa egy kissé távolságtartónak tűnik. Mindazonáltal ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvecskét, rendkívül elgondolkodtató, és eredeti írás. Remélem a szerzőtől kapunk még hasonlókat.

covers_489528.jpgKülönös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.

Kossuth Kiadó, Budapest, 2018. 250. oldal

2. Stephen King - Joe Hill: A magas fűben/Teljes gázzal - 5/4Olvass egy könyvet, aminek a címe A-val vagy Az-zal kezdődik.

A maraton kezdetén tudtam, hogy ezzel a könyvvel nem nyúlhatok mellé. Mindkét szerző regényeit szeretem, így nagyon kíváncsi voltam, mit alkottak együtt. Mivel két rövid elbeszélésről van szó, így a történetvezetés mindkettő esetén rendkívül feszes, ám a horrorirodalom más-más szegmensét sikerült elkapniuk. A magas fűben egy testvérpár kálváriáját meséli el, akik megállnak egy magas fűvel borított mező szélén, hogy segítsenek egy eltévedt kisfiúnak. Ahhoz képest, hogy rögtön az események közepén találjuk magunkat, van időnk megismerni a szereplőket. Hangsúlyos a szoros testvéri kötelék. Annyit elárulok, hogy nem egy szimpla gyilkos fog vadászni rájuk, és a fű sem az, aminek látszik. Egyébként nagyon gyorsan, ám mégis fokozatosan építette fel a két szerző a történetet, nem derült ki rögtön, mi lapul a háttérben. Nem számítottam semmi jóra, ám a végkifejlet morbidsága és brutalitása még engem is meglepett. Nagyjából egy lezárt történetet kapunk, ám én kíváncsi lettem volna még néhány ok-okozati összefüggésre. Mindazonáltal ez egy zseniális horror-agymenés volt.  Arra pedig külön felhívták a figyelmemet, hogy a Netflixen találhatunk egy filmadaptációt, biztosan meg fogom nézni a későbbiekben. A Teljes gázzal már sokkal kisebb lelkesedést bírt kiváltani belőlem. Ez az elején nem indult másképp, mint sok-sok elcseszett B-kategóriás alkotás. Egy, amúgy sem túl szimpatikus motorosbandát kezd az autópályán egy eszelős kamionos bedarálni. Itt is megismerjük a szereplők hátterét, és azt is, mit követtek el. Egy bizonyos momentum lesz kiemelkedő, ami a történet végén visszatér. Bevallom, untam a sztorit, kissé beteg, de egy szimpla mészárlás a King-Hill párostól már meg sem lepett igazán. Ami felemelte a történet értékét a szememben, az a már említett végső fordulat, hogy mégsem volt teljesen céltalan az egész. Összességében tetszett ez a kis kötetecske. Merem remélni, hogy Setephen King nem utoljára dolgozott össze ezzel a fiával sem. 

covers_413794_1.jpg

Stephen King és fia, Joe Hill két közös elbeszélését olvashatjuk ebben a kis kötetben.

A Teljes gázzal 2009-ben jelent meg először angolul, A magas fűben pedig 2012-ben. Előbbit Richard Matheson 1971-es novellája, a Párbaj ihlette, amely egy motorosról és az országúton őt üldöző eszelős kamionosról szól, és akkor vált legendássá, amikor a fiatal Steven Spielberg megfilmesítette. A Teljes gázzal valódi főhajtás a Párbaj írója előtt. A történet a rajtvonaltól kezdve teljes gázzal száguld. Nem így kötetünk másik írása, A magas fűben, amely körbe-körbe ődöng, révület, eltévelyedés, lázálom és ráolvasásszerű rigmusok köreit teljesíti, de ez az irányvesztettség, ha lehet, még dermesztőbb.

Joe Hill és Stephen King mind ez idáig nem adott ki több közös történetet. Mit is mondhatnánk: várjuk a továbbiakat!

Európa Kiadó, Budapest, 2016. 128. oldal

3. Zilahy Lajos: Halálos tavasz - 5/3Olvass egy könyvet, amit egy olyan film inspirált, amit már láttál.

Ennél a pontnál csaltam, mivel nem találtam ilyet. Viszont láttam egy részletet a Halálos tavasz című filmből, így kíváncsi lettem az alapjául szolgáló regényre. Szóval kicsit kitekerve, de ez inspirált arra, hogy elolvassam ezt a kötetet. Nos, nem tett rám akkora hatást, mint vártam. Sem a történet nem fogott meg, sem pedig a karakterek. Azzal indul a sztori, hogy a főhős (akinek nincs is neve a regényben!) egy szállodai szobában elkezd levelet írni a gyerekkori barátjának, akivel véletlenül összefutott a folyosón. Ez fogja keretbe az egész cselekményt, és ebben a levélben meséli el a férfi, hogyan jutott idáig, és mit akar kezdeni magával. Nem nehéz kitalálni, hogy egyes szám, első személyben íródott, így aztán az olvasó még jobban átérezheti a történteket. Ezt valahogy nálam egy bizonyos pontig sikerült elérnie. Dióhéjban összefoglalom, mégis miért. Főhősünk megismerkedik egy lánnyal, szerelmes lesz, már az eljegyzésüket tervezik, amikor Edit mégis kihátrál, és inkább másnak adja a kezét. Innen indul igazán a lényeg, ugyanis főszereplőnk olyan állapotba kerül ennek hatására, amikor semmi nem érdekli. Az eddig megfontolt, jól szituált földbirtokos, talán mondjuk úgy, ámokfutásba kezd. Elkezdi szórni a pénzt, kártyázik, amiatt hiteleket vesz fel, és így tovább. Ez egy darabig érthető, ki ne esett volna már át szerelmi csalódáson, amikor az ember azt hiszi, vége a világnak?! Az önsorsrontó magatartásnak azonban egy ponton vége szokott szakadni, ott a lehetőség, hogy az ember válasszon a lejtmenet és az élhetőbb valóság között. Természetes, hogy a főhős az előbbit választja, sőt, még a végén sem próbálja kijavítani a hibákat, hanem a saját elképzelése szerint tesz pontot a dolgok végére. Nyilván, ha nem így tett volna, kevésbé lett volna drámai a cselekmény, és talán nem vált volna ennyire népszerűvé a regény. Ettől függetlenül én nem tartom “szépnek”, sem meghatónak, követendő példának meg végképp nem. Viszont leszűrhető a tanulság, mennyire könnyű lecsúszni, ha az ember eléri azt a szintet, mikor semmi sem számít. Összességében el lehetett olvasni, de képtelen vagyok azonosulni a történettel. Az irodalmi értékét nem vitatom, de Zilahy nem az én íróm lesz! Ezt támasztja alá az is, hogy elolvastam a kötetben található novellákat is, de ha bármelyikről beszélnem kellene valahol, bajban lennék.

covers_163724.jpgBudapest, egy előkelő szálloda dolgozószobája. Elegáns, komoly fiatal férfi ül az íróasztalánál és levelet ír. Megírja tizenöt éve nem látott barátjának, miért is búcsúzik el az élettől néhány perc múlva.

Zilahy Lajos, minden idők talán legnépszerűbb magyar írója. Első bestsellere, a Karády Katalin és Jávor Pál által örök időkre filmként is klasszikussá vált regénye, a Halálos tavasz a világ legegyszerűbb története. Egy fiú szeret egy lányt, aki mást szeret. Csak ennyi. Semmi több. Talán ebben rejlik a csoda. Talán ezért szeretjük annyira, már oly sok-sok éve. És fogjuk is szeretni, amíg csak könyv és szerelem lesz a világon.

Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1983. 278. oldal

Nos, ha eddig eljutottál, köszönöm, hogy elolvastad. Jövő héten pedig érkezem a beszámoló második részével! 

 

* A Reading Rush Moly-os zónáját linkeltem be, mivel én onnan informálódtam a maratonnal kapcsolatban.