Takács László - Szlobodnik Gábor: A Végzet Prófétái (Vindgardia Hősei 1.)

Anno, körülbelül húsz éve, rajongtam a Kaland, Játék, Kockázat könyvekért, vagyis azokért a fantasy írásokért, amelyekben én, mint olvasó, egy-egy döntéssel meghatározhattam a szereplők sorsát. Mit ne mondjak, én mindig végigjátszottam az összes alternatívát. Ezt az érzést adta vissza számomra Takács László és Szlobodnik Gábor fantasy játékkönyve, amely hasonló elvre épül, mégis újdonságként hatott. 

covers_600761_1.jpg– A Vindgardia Hősei sorozat első kötete –

A könyv, melyet a kezedben tartasz, ablak egy másik világra, a fantázia, a képzelet világára – ahol Te lehetsz a főhős! Csupán két hatoldalú dobókockára van szükséged, meg egy ceruzára és egy papírra, és már bele is vetheted magad a kalandba.

Történetünkben egy tapasztalt vindgardiai zsoldosvezért alakítasz. Feladatod, hogy embereiddel együtt elkísérj egy karavánt a távoli Nordhern városába; ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Föld felett és föld alatt egyaránt kell kalandoznotok, és számtalan nehézség, csapda, cselszövés vár rátok, az életetekre törő gonosz teremtményekről nem is szólva. Rajtad múlik, hogy ép bőrrel ússzátok-e meg mindezt, és az is, hogy a végén Vindgardia Hőseivé váltok-e vagy sem.

Vadonatúj sorozatunkkal felidézzük a nyolcvanas-kilencvenes évek fantasy játékkönyveinek stílusát, hangulatát; tarts velünk Te is!

Magánkiadás, Miskolc, 2020. 164. oldal

A kötet Szlobodnik Gábor jóvoltából jutott el hozzám, mégpedig elektronikus formában. Előrebocsátom, ez egyáltalán nem rontott az élményen, mivel egy PDF dokumentumban a legkönnyebb ide-oda lapozgatni. Ennélfogva a könyv minőségéről nem tudok mit írni. A borító és a könyvben található illusztrációk viszont nagyon tetszettek. Semmi túlzás, egyszerű, fekete-fehér rajzok, amik elénk vetítik a főbb karaktereket. Meglepődtem egyébként, hogy a kötet nem túl hosszú, ám végül rájöttem, annál töményebb. Eltöltöttem pár órát magával a játékkal. Egyrészt az egész a 90'-es évek fantasy játékkönyveivel hozható összefüggésbe, mert tényleg adott a döntések alapján való ide-oda lapozgatás. Másrészt viszont a kocka és az elején található szabályok a klasszikus szerepjátékokra hajaznak. Bár hozzá kell tennem, az utóbbira irányuló tapasztalataim a néhány alkalmas  D&D-ben ki is merültek, rájöttem, sosem lesz annyi türelmem, hogy egy 500+ oldalas szabálykönyvet hobbiból betanuljak. 

Nos, A Végzet Prófétái esetén a szabályok nem foglalnak túl sok helyet, mindössze néhány oldalt. Ezeket az elején csak átfutottam, bőven elég őket játék közben elővenni, amikor egy-egy dolog aktuálissá válik. Rögtön itt találunk egy, akár nyomtatható karakterlapot, illetve egy külön oldalt a csaták vezetésére. Ezután megkapjuk a bevezető történetet. A fő karakterünk testőrként szolgál egy kereskedő, Fengor mellett, ám kap egy megbízatást, hogy juttasson célba egy karavánnyi eladásra szánt árut. Ehhez jár pénz, egy szobor, és egy útitárs is, aki felügyeli az áru épségét, és többször fontos szerephez jut. Persze egy rakományt két ember nem juttathat célba, így az elején lehetőségünk van különféle embereket, zsoldoscsapatokat felbérelni a harcostól a mágiahasználókon át, egészen a tolvajokig. Különösen az tetszett itt, hogy rengeteg részletre figyelmeztet, mit, hova és hogyan kell a karakterlapra felvezetni. Ez egyébként egyáltalán nem bonyolult, körülbelül fél óra alatt készen voltam vele. Érdemes figyelni, mert vannak olyan karakterek, akik nem hajlandóak együtt dolgozni. Egyébként én, a fő karakter kivételével, egy teljes női szakasszal indultam útnak: Mileona és a harci sólymai, Estrella és a Pajzsos Hajadonok. Na jó, meg egy rakat alkimistával, de nekik nem sikerült hasznukat vennem. 

Na, de ha megvagyunk a “csapatépítéssel”, jön is a lényeg, vagyis induljunk útnak! Konkrétan nem szeretném leírni, mik történtek, legyen elég annyi, hogy nem sikerült elérnem a végéig. Körülbelül a 15. kör környékén ért utol a végzet a többi emberemmel együtt. Szóval, kicsit most visszaugrok az elejére! A könyv, mint a szabályoknál látszik, nem csak a hagyományos, “döntés alapján lapozzunk ide vagy oda” módszert alkalmazza. Természetesen néhol ez is előfordul, ettől gördülékeny a játék. Szerepe van azonban a dobókockának, amit talán nevezhetünk végzetnek, mivel van, ahol tényleg csak a szerencsén múlik, hogyan folytatódik, vagy folytatódik-e egyáltalán a történet. Ékes példája ennek a Sorspróba, amelynél a dobott számok alapján megkeresett szimbólum jelöli ki az adott irányt. De használni kell a kockákat a csaták során is, ahol szintén a dobott összegen múlik a dolgok kimenetele. Nyilván, itt kissé bonyolultabb a helyzet, nem egy kör dönti el a harc eredményét. Viszont megnyugtatok mindenkit, nekem is ment a dolog pikk-pakk, pedig a matek és a logika sem az erősségem! :) 

Nos ahhoz képest, hogy az elején attól féltem, egy fantasy játékkönyvről nem tudok majd mit írni, igencsak megszaladt a tollam. Teljes mértékben meg voltam vele elégedve, számomra hozta azt a szintet, amit egy hasonló kiadványtól elvárok. Sőt, bőven meg is lett spékelve extrákkal. Nagyon jól szórakoztam, közben pedig halálos csapdákat kerülgettem egy ideig, ennél több pedig nem is kell! Ajánlani tudom a fantasy játékok kedvelőinek, főleg azoknak, akik a Kaland, Játék, Kockázat könyvekhez hasonló élményekre vágynak! Egyébként biztosan vannak még ötletek a szerzőpáros tarsolyában, ugyanis tervben van még két kötet a Vindgardia Hősei szériából. Szolobodnik Gábornak még egyszer köszönöm a kötetet! Kíváncsian várom a továbbiakat!

5/5