Beszámoló a Reading Rush Olvasási Maratonról 2. - Avagy egy nap alatt elolvasható könyvek

Egy augusztus eleji bejegyzésben már írtam, hogy részt vettem a Reading Rush Olvasási Maratonon, melynek lényege az volt, hogy 7 nap alatt olvassunk el 7 könyvet a megadott kritériumok alapján. Persze nem volt kötelező ezt a mennyiséget teljesíteni, sokan összevonták a szempontokat, és kevesebb kötet olvastak el. Nekem először sikerült ezt a kihívást 200 oldal környéki könyvekkel tejesítenem. Most a további négy kötetről hoztam ajánlót, amit ez alatt az egy hét alatt végeztem ki. 

covers_50059-horz.jpg

4. Erich Maria Remarque: Csend Verdun felett - 5/5 - Az első könyv, amit megérintesz a polcodon.

Időtlen idők óta a polcomon hevert ez a kötet, még valamelyik könyvmentő akcióm során szereztem. Remarque-t eddig egyáltalán nem ismertem, de néhány híresebb művéről már hallottam (Nyugaton a helyzet változatlan, A Diadalív árnyékában). Elsőre az is meglepett, hogy egy novelláskötettel van dolgom. Bevallom, annyira nem vagyok oda a rövidebb történetekért. Az írás stílusa egyébként nekem Robert Merle-t idézte fel, ő is számtalan regényében összpontosított a háborúkra. Remarque történetei az I. Világháborúig nyúlnak vissza. A kötetben összesen hat novella olvasható. Mindegyikről elmondható, hogy inkább a háború környezetre és emberekre gyakorolt hatásaival foglalkozik, semmint konkrétan a harcokkal. Igaz, rögtön ellent is mondok magamnak, mert az első, Az ellenség a lövészárkok közé kalauzol minket, mégpedig arra a furcsa jelenségre fókuszál, hogy lettek a tűzszünetek során az ellenségekből szinte barátok, majd amikor vége lett, ugyanúgy lőtték egymást tovább. Fura belegondolni, hogy egyik pillanatról a másikra fordult a kocka. A címadó történet, Csend Verdun felett talán a legmegrázóbb az összes közül. Tökéletesen bemutatja, hogy a háború mit művelt falvakkal, városokkal, amelyek emberek otthonai voltak. A termőföldek az aknák, fel nem robbant bombák miatt életveszélyesek voltak, sőt, egy darabig külön iparág épült arra, hogy a fémdarabokat összegyűjtsék, a halottakat pedig eltemessék. Ezután jön a Karl Broeger Fleuryben. Ez a novella egyfajta célzás számomra a később divatba jött katasztrófaturizmusra. Az, ami egy kívülállónak látványosság, néhány embernek élete legszörnyűbb eseményének helyszínét jelenti. A Josef felesége a katonákat ért poszttraumás stressz szindrómát helyezi előtérbe. Ezt persze akkoriban még nem így ismerték, de végül egy nagyon hatásos ötlet lendíti át a férfit a mélyponton. Az Annette és a szerelem című írás a háttérországba kalauzol minket, mennyire képtelen helyzetet teremtettek a villámházasságok. Végül pedig a Bartók János különös sorsában arra kapunk egy alternatívát, mi történik, ha egy hadifogoly több évvel a háború után felbukkan, miután mindenki halottnak hitte. Nagyon tetszett ez a hat írás, érdemes lenne mindenkinek elolvasni. Elképesztő, és egyúttal elgondolkodtató történetek. Biztosan kézbe veszem még a szerző egyéb műveit is! 

covers_50059.jpg

…Bühler rohanva megkerülte a mellvédet és kétségbeesetten megpróbálta figyelmeztetni. De késő volt. Az őrnagy már tüzelt. Egy vékony fiatal hang kiáltása hallatszott, és a test visszahanyatlott az árokba. Egy pillanatig szorongató csend támadt, utána ordítás hallatszott, és megindult a megsemmisítő támadás.
„Lőjetek! Jönnek!”, kiáltotta az őrnagy.
Ekkor mi is tüzet nyitottunk. Töltöttünk és lőttünk, mint az őrültek, töltöttünk és lőttünk, hogy csak túl legyünk már azon az iszonyatos pillanaton. Az egész front mozgásban volt, az ágyukat is bevetették, és ez így ment egész éjszaka. Reggelig tíz embert vesztettünk, köztük volt az őrnagy és Bühler is…

Merényi Kiadó, Budapest, 1994. 176. oldal

5. Kovács Eszter: Let's kifli - 5/3,5 - Olvass el egy könyvet házon kívül.

Ezt a rövid kis kötetet még valamelyik nyári leárazás alkalmával rendeltem, most pedig pont kapóra jött a maraton kapcsán. A Molyos százalék általában nem szokott érdekelni, de ebben az esetben rengeteg volt a negatív kritika, ez pedig duplán kíváncsivá tett. Mondjuk azt már most megjegyezem, hogy a fülszöveg alapján én is teljesen másra számítottam. Szóval, aki a csalódás miatt is rossz értékelést adott, azon sem csodálkozom. Pedig azt kell írjam, a maga nemében egyáltalán nem volt rossz élmény. A kötet a Magyarok külföldön sorozatban jelent meg, és azt ígéri nekünk, a külföldre költözés tipikus problémáit fogja elénk vetíteni, mint  a beilleszkedési nehézségek, a munkakeresés gyötrelmei, a honvágy leküzdése, és így tovább. Nos, nekem ez egyáltalán nem így jött le, sőt, sokkal pozitívabb kicsengésű az egész. Nincs meghatározott felépítése, sem gondolatmenete. Tényleg olyan, mintha blogbejegyzések kupaca lenne könyvben összegyűjtve. Ezt sugallja az írás stílusa is, de ezt nem tudom hibaként felróni. A témákon ide-oda ugrál, a szerző saját élményeit dolgozza fel. Emiatt lehet inkább a fiatalabb korosztály olvasmánya, mivel az útkeresés, párkapcsolatok, szórakozás, és némi filozofálgatás az élet értelméről töltik ki a sorokat. Viszont az angliai miliőt egészen jól sikerül átadnia. Ami viszont idegesített, hogy a lánynak nincs neve, folyton csak így utal gondolom magára, vagy pedig azt hivatott szimbolizálni, hogy a lány akár bármelyikünk lehetne. Nos,ezt egyáltalán nem sikerült kitalálnom a végére, és valahogy értelmét sem látom a dolognak. Összességében viszont nekem tetszett, kikapcsolódásnak tökéletes volt. Olvastatta magát, gördülékeny, a fogalmazás választékos. Egy azonban bizonyos, ez nem tényirodalom, sokkal inkább szubjektív leírása az angliai létezésnek. Azoknak ajánlom, akik egy inkább fiataloknak szóló, szórakoztató írásra vágynak, mindennek a “romantikájával”. Utána kell néznem, a szerző nem vezet-e blogot, ha igen, egy olvasót máris szerzett

covers_349032.jpg

Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban.
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

 Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015. 192. oldal

 

 6. Fejes Endre: Jó estét, nyár! Jó estét, szerelem! - 5/4 Olvass egy olyan műfajon belül, amiből mindig is többet akartál olvasni.

Még valamelyik születésnapomra kaptam Fejes Endre regényét, de én mindig hajlamos vagyok az újdonságokat a polcon várakoztatni. A fülszöveg rendkívül figyelemfelkeltő, ám egy úttal jó sokat elárul a történet jellegéről. Ennek ellenére kíváncsian vártam, miből kellene a mai fiataloknak okulni. Szerkezetileg a kötet nagyon rövid fejezetekből áll, ez jó “segítség” ahhoz, hogy a cselekmény feszes maradjon. A történet furcsasága, hogy javarészt végig ismétlődő tendenciát mutat. A főhős mindig szédít egy lányt, drága helyekre viszi, elkápráztatja őket a korlátlan utazás és jómód lehetőségével. Ám amikor komolyra fordul a helyzet, inkább lelép. Igazán azt se érti az ember, miért csinálja, hiszen nem az kifejezett cél, hogy testi kapcsolatot létesítsen velük. Egyébként már az elején sejthető, hogy valami nem stimmel, mert ezeket a fejezeteket megakasztja egy-egy rövid jelenet, ami a fiú életébe enged bepillantást. Bizonyosságot erről a regény közepe táján szerzünk. Furcsa, hogy akkoriban, az 50’-es, 60’-as években,  milyen következménye lehetett annak, ha egy lányt megvezettek, akár anyagi átverés nélkül. Nos, visszatérve a cselekményhez, sejthetjük, hogy jó vége nem lesz, ugyanis a fiú emberére, vagyis nőjére akadt. Zsuzsanna nem az általa megszokott típusba tartozik, tapasztaltabb, okosabb, talán ezért is szeret belé. Ám a lány nem hagyja magát, kiáll az igazáért. Nos, nem árulok el többet, maradjunk annyiban, rosszul mérte fel a lehetőségeit. Először azt gondoltam a regény végéről, hogy ismét egy feleslegesen túldramatizált befejezés, ám jobban belegondolva a való életben is tapasztalhatunk ilyen tragikus véget, elég csak megnézni egy híradót. Talán tényleg érdemes a fiatalabb korosztály kezébe nyomni, sokkal több tanulságot hordoz, mint némelyik kötelező olvasmányunk. Nekem, ami legelőször eszembe jutott, ha valami túl szép, hogy igaz legyen, akkor az az is! De az is, hogy soha nem ismerhetsz meg egy embert igazán. Na, de száz szónak is egy a vége, nálam elérte a célját a regény, de nagy meglepetéseket nem tartogatott.

covers_58562.jpg

A sötétkék ruhás fiú törve beszéli a magyart, nem csoda, hiszen görög diplomata.
Furcsa ember; félszeg és agresszív, hol érzelmes, néha brutális. Lányok rajzanak körülötte: beteljesült és elvetélt szerelmek sorjáznak. Szépek, fiatalok, kívánatosak ezek a lányok, mindegyiküket egyetlen vágy vezérli, férjül szeretnék a görög diplomatát. Így a legutolsó is, aki talán a legkívánatosabb. Utolsó…? Igen!
Az események feltartóztathatatlanul haladnak a végkifejlődés, a gyilkosság felé.
Miért?
Erre válaszol a Rozsdatemető világsikerű írója.

Ciceró Kiadó, Budapest, 1999, 206. oldal

7. Mark Hertsgaard: Rettenthetetlenek - 5/4,5Olvass el egy könyvet, ami más kontinensen zajlik, mint amelyen élsz.

A Könyvmolyképző Kiadó néha brutális leárazásokat tart, így vándorolt a kosaramba ez a kötet is. A legelső, ami feltűnt, az a borítón Edward Snowden, ami az elmúlt idők egyik legnagyobb amerikai titkosszolgálati leleplezése fűződik. Nos, a megérzésem nem csalt, róla és a hozzá hasonlókról szól ez a kötet. Egyértelműen a tényirodalom körébe sorolnám, de azt nem értem, miért a Hard Selection kiadói szériában jelent meg. Oké, férfiaknak és erősebb lelkű nőknek szól, de lehet a hasonló munkákhoz nem ártott volna egy külön kategóriát nyitni, és lehet jobban felfigyeltek volna rájuk, és nem tűnnek el a fantasy, thriller és horror regények között. Na, de térjünk rá a konkrétumokra. Számomra szerkezetileg és a gondolatmenetét tekintve is kissé kusza lett. Ugyanazt a témát vesézi ki végtelen számú nézőpontból, így több helyen ismételni kénytelen önmagát. Viszont ezzel kifejezetten segít azoknak, akik csak egy-egy részt szándékoznak belőle elolvasni. Mindemellett nagyon alaposnak tűnik, a laikusok számára is tökéletesen érthető, ugyanis részletekbe menően elmagyaráz mindent. A kezdetektől megosztja velünk az amerikai leleplezők történetét, a Vietnámi háborútól egészen a könyv megjelenéséig. Ők azok, akik dacolva a mindenkori hatalommal, a belső erkölcsi érzékükre hallgatva a nyilvánossághoz fordultak. Ez ember azt hinné, dicséretet kaptak érte, vagy éppen kitüntették őket, de nem! Valakit börtönbe zártak évtizedekre, más pedig soha nem térhet vissza a hazájába. Egyébként nem fest fekete-fehér képet jó és rossz döntésekről, egyáltalán nem heroizálja a leleplezőket. Sőt, inkább bemutatja, mennyire hétköznapi emberek, többnyire egyszerű irodai dolgozók Legfőképpen az az elgondolkodtató, hogy az USA-ban, ami elvileg a demokrácia hazája, eltapossák ezeket az embereket, ha pedig ott nem működik a fékek és ellensúlyok rendszere, akkor hol?! Főleg, ha belegondolunk, mik történnek az utóbbi időben kis hazánkban! Minden elismerésem a szerzőé, hogy kiállt ezek mellett az emberek mellett, és hangot adott az őket ért igazságtalanságoknak! Összességében egy nagyon érdekes és fontos olvasmánya volt ez az idei évemnek, de egy kissé megfontoltabb szerkesztést elbírt volna!  

covers_467500_1.jpg

A ​leleplezők a saját életüket teszik kockára azért, hogy megmentsék a miénket.

Ha olyan bennfentesek kongatják meg a vészharangot magas rangú személyekhez köthető valótlan állítások, törvénysértés vagy más bűncselekmények miatt – legyen szó bár kormányhivatalok kémkedéséről, nagyvállalatok emberéletet kioltó működéséről vagy természettudományos botrányról –, mint Edward Snowden, volt nemzetbiztonsági hivatali elemző, Coleen Rowley egykori FBI-ügynök vagy Jeffrey Wigand, aki a nagy dohánygyárakról mondta ki a kínos igazságot, az rendkívül kedvezően érinti a társadalmat. Háborúk érnek véget, életveszélyes árukat vonnak ki a forgalomból, intellektuális bűnözőket dugnak rács mögé. Maguk a leleplezők azonban általában igencsak pórul járnak. Szinte mindannyian elveszítik az állásukat – és sokuknak tönkremegy a házassága, megrokkan az egészsége –, mivel nem hajlandók visszakozni az egyre féktelenebb hivatalos megtorlás láttán. Nem is tudjuk, milyen sokkal tartozunk nekik.

Hertsgaard korunk méltatlanul el nem ismert hőseinek lebilincselő, olykor akasztófa-humorú, végeredményben pedig lelkesítő történetét meséli el a Rettenthetetlenek lapjain. A részletekről akkurátusan tudósító, szenvedélyes vitairat ez, ami minden állam polgáraihoz szól – különösen diákokhoz, tanárokhoz, társadalmi aktivistákhoz és mindazokhoz, akik szeretnének változtatni az őket körülvevő világon.

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2017. 126. oldal

 

Az előző bejegyzés: Beszámoló a Rading Rush Olvasási Maratonról 1.