Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka (Az Elfeledett Könyvek Temetője 1.)

Izgalmas belegondolni, mennyi sors, történet rejtőzhet egy-egy regény megszületése mögött. Mi motiválhatja az írót, hogy pont azt veti papírra, amit és akkor, amikor? Ezekre a kérdésekre kaphatunk egy lehetséges választ Carlos Ruiz Zafón által, az Elfeledett Könyvek Temetője széria első részében. 

covers_42588.jpg

Barcelona csendes óvárosának szívében hatalmas épület áll. Az ódon palota falai különös labirintust rejtenek: ez az Elfeledett Könyvek Temetője. 1945 egyik ködös júniusi hajnalán egy megözvegyült könyvkereskedő kézen fogja kisfiát, és miután megesketi, hogy mindarról, amit látni fognak, soha senkinek nem beszél, magával viszi a titokzatos épületbe. Azt azonban egyikük sem sejti, hogy a látogatás az akkor tízéves Daniel Sampere egész életét gyökeresen megváltoztatja majd.

Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka hatalmas nemzetközi sikert aratott, több, mint negyven nyelven jelent meg. Az író páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényével olvasók millióit hódította meg világszerte. Regényei valóságos labirintusok, tele titokkal, szenvedéllyel és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel.

Ulpius-ház, Budapest, 2009. 606. oldal

Teljesen véletlen választás volt még a júniusi hónapra ez a könyv, nincs köze ahhoz, hogy a szerző épp nemrégiben hunyt el. A kötetet tavaly szereztem be, mondhatjuk egy totális félreértés eredményeként. Egyik munkatársam ajánlotta A szél neve című regényt, nos, mivel a címeket soha nem bírom megjegyezni, így az antikváriumban gondolkodás nélkül lekaptam a polcról A szél árnyékát. Azt kell mondjam, ennél rosszabb tévedésben ne legyen részem soha! A régi, Ulpius-ház által kiadott példányt sikerült megvennem, nem túl viseltes állapotban. Csak a lapélek vannak elszíneződve, és látszik rajta, hogy többször olvasva volt. Egyébként kifejezetten örülök a puha táblás verzióknak 500 oldal feletti könyveknél. A borító érdekes: ködös, zöldes háttér, az elején pedig a történethez kapcsolódó regényalak szerepel. Szóval, semmi kifogásom ellene, egyáltalán nem sikerült rosszul. Ha belelapozunk a könyvbe, rögtön szembeötlik, hogy szerkezetileg milyen jól tagolt írás. Több, címmel ellátott részre, ezen belül pedig rövidebb, számozott fejezetekre oszlik. Műfajilag nekem bőven belefér a kortárs, szépirodalmi kategóriába, de egyébként több zsáner vonásai megjelennek benne, mint a krimi, vagy a romantika, sőt, egy leheletnyi misztikum is körüllengi a történetet. 

A kötet a II. Világháború utáni Barcelonába kalauzol minket, bár ez egyfajta szerves háttérként beépül a történetbe, semmint óriási jelentőséggel bírna. Végig egyes szám, első személyben íródott, amit legtöbbször a főszereplő, Daniel Sempere hangját jelenti, ám van néhány rész, ahol más veszi át a stafétabotot a visszaemlékezések erejéig. Bevallom, teljesen más kaptam ettől a történettől, mint amire számítottam. Ami már rögtön az elején megfogott, az egyrészt az írói stílus. Zafón gyönyörűen fogalmaz, persze itt nem lehet elmenni a fordítás minőségi volta mellett sem. A leíró részek elbűvölőek, biztos vagyok benne, hogy a könyvimádók érzékelni fogják, hogy kiviláglik a sorok közül a könyvek és az irodalom szeretete. Rögtön megismerjük az előbb már említett Daniel-t, aki az édesapjával működtet egy aprócska antikváriumot. Hősünket az édesapja magával viszi az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Speciel én azt hittem, hogy ez valamiféle varázslatos hely lesz. Nos, bizonyos szempontból az is, ám a funkciója az, hogy a világon megjelent, ám a süllyesztőben később eltűnő kötetekből is megőrizzenek legalább egy példányt. Daniel feladata az lesz, hogy válasszon egy könyvet, és arra élete végéig vigyázzon. Ez lesz A szél árnyéka, amelyet egy számára ismeretlen szerző írt. Daniel-t lenyűgözi a kötetben megismert történet, és szeretné megtudni, mi lett az írójának sorsa. Persze emellett zajlik az élet, és két párhuzamosan futó történetszál alakul ki.

Az egyik a könyv jelene, követhetjük Daniel ifjúkori botlásait,  a másik pedig csak néha-néha bukkan fel, ahogy egyre közelebb kerülünk a megoldáshoz. A végére ez a két történetszál természetesen összeér, és egy egészen rendkívüli eseménysor bontakozik ki előttünk. Nagyon izgalmas már Daniel kutatása is, ami természetesen nem jár veszélyek nélkül. Talán leginkább ezzel kapcsolatban érezhetjük a rendszer hatásait, amiben élnek. Többször összetűzésbe kerül ugyanis egy helyi rendőrrel, aki gyakorlatilag bármit megtehet a delikvensekkel. Nyilván nem ennyire egyszerű ez a rész sem, de a másik szálon futó, lassan összeálló történet adja meg ennek az értelmét. Ebben megismerhetjük Julian Carax-t, akinek kezei közül kikerült A szél árnyéka. Némiképp párhuzam is vonható a két szál között, ugyanis Julian és az ifjú Daniel sok mindenben hasonlítanak egymásra. Majdnem ugyanazon irányba indulnak, de mint tudjuk, nincs két egyforma történet! Julian élete nagyon szerencsésen indul, ám rendkívül tragikusan alakul. Mindent elveszít, ami valaha fontos volt neki, ettől kezdve pedig fabatkát sem ér az élete. A saját életművét is megtagadja. Ennél többet el sem árulok a történettel kapcsolatban, mivel szerintem lehetetlen így átadni, amit Zafónnak ebben a 600 oldalban sikerült tökéletesen kivitelezni. Annyi biztos, hogy akinek a kezébe kerül a könyv, készüljön, hogy az érzelmek széles skáláját élheti át a szerelemtől a gyűlőletig, a barátságtól a bosszúig, és még sorolhatnám. 

A karakteralkotás szerintem jól sikerült. Árnyalt figurákat sikerült a szerzőnek bemutatni, senki sem tökéletes, vagy csak jó és rossz, egyáltalán nem tudjuk őket beskatulyázni. A főhős, Daniel kezdetben egy gondtalan ifjú, akit leginkább a kíváncsiság vezet, amikor elkezd Julian Carax után nyomozni. Mondhatni előttünk, olvasók előtt nő fel, és válik azzá, aki mindenáron ki akarja deríteni, mi rejtőzik A szél árnyéka mögött. Kezdetben rendkívül naiv, ám intelligens, gyorsan átlátja az összefüggéseket. Emellett bátor, és lojális, aki a barátaiért, a családjáért bármit megtenne. A kitartásához sem fér kétség, mivel addig nem nyugszik, míg alaposan utána nem jár a dolgoknak. Nem mehetünk el Julian Carax mellett sem, aki szintén kulcsfigurája a történetnek. Rá is nagyjából ugyanezeket lehetne elmondani, ám bizonyos események hatására a sötét énjét is megismerhetjük. De egyúttal arra is ékes példa, hogy bármikor van visszaút, és az ember bármit képes túlélni, csak idő kell hozzá. Abszolút kedvencem volt még Fermin, aki egy igazán érdekes színfoltja a regénynek. Mindig jó kedve van, egyfolytában udvarol a szebbik nemnek. Ez csak a felszín, sokkal több rejtőzik emögött az álarc mögött. Rendkívül hűséges, állhatatos figura. Betartja az ígéreteit, kiáll az érvei mellett. Természetesen negatív szereplőkből sincs hiány, ez leginkább Fumero személyében körvonalazódott. Az az ember, aki bármely politikai oldal erőszakszervezetébe beilleszkedik. Nincs lelkiismerete, élvezi mások kínjait. A hatalom érzése az, ami valamennyire még motiválja. A nő karakterek tekintetében is erősnek tekinthető a regény, elég csak Nuria-ra vagy Clara-ra gondolni. Szintén párhuzam vonható köztük, egyikük a múltbéli vonalhoz, másikuk pedig a regény jelenéhez kapcsolódik.  Valamilyen formában mindegyik nő a reménytelen szerelemhez vonzódik, ám mégis érdekesebbnek találtam őket, mint a másik, ám ellentétes kontextusban felbukkanó párost, Penelope-t és Bea-t. 

Nos, végezetül erre a könyvre annyit tudok írni, hogy el kell olvasni! Szerintem semmilyen értékelés nem adja vissza azt, ami ebben a történetben lakozik. Zafón és persze a fordító nyelvi sokszínűsége magáért beszél, szépirodalmi igényességgel megírt regényről van szó. Nem tudnám egy konkrét zsánerbe sem sorolni, igazi műfaji kavalkád: helyet kap benne a romantika, kaland, krimi és talán egy csipetnyi misztikum is. Mindezt pedig végigkíséri a könyvek, és az írás szeretete. Lényegében A szél árnyéka könyv a könyvben. Egy rendkívüli utazás arra az esetre, hogy milyen valódi sorsok rejtőzhetnek egy-egy jól megírt regény mögött. Ajánlani tudom bárkinek, aki kortárs csemegére vágyik! Nem egy rövid olvasmány, ám magával ragadó a tragédiáival együtt is! 

5/5