Csak könnyedén 1.

Mint láthattátok, elkezdtem a Mini-Könyvajánlókat rovatokba sorolni a könnyebb áttekinthetőség végett. Ebbe a kategóriába elsősorban a romantikus, és egyéb, talán inkább női olvasókat vonzó köteteket fogok hozni. 

 covers_322968-horz.jpg

Elin Hiderbrand: Mezítláb - 5/4,5

Hilderbrand regényeivel még az egyik könyves facebook csoport révén ismerkedtem meg. Az utóbbi időben egyáltalán nem erőltettem a romantikus regények olvasását, viszont az ő neve általában garancia a könnyed, ám mégis elgondolkodtató olvasmányokra. A történet helyszíne ismét Nantucket, ahova jórészt nyaralni járnak a nagyvárosi népek. (Egyébként a szerző is ott él.) Három szemszögből követhetjük az eseményeket. Három nő érkezik a szigetre, akik valamilyen formában a saját életükből igyekeznek kiszakadni, ám kénytelenek lesznek rájönni, hogy ez nem ilyen egyszerű. Bevallom, az elején egyáltalán nem volt szimpatikus egyikük története, karaktere sem. Aztán rájöttem miért! Annyira valós élethelyzeteket, személyiségeket sikerült a szerzőnek bemutatni, amivel az embernek nincs kedve egy regényben szembesülni. Betegség, megcsalás, becsődölt karrier, volt itt minden. De jól csavarta a szálakat a szerző, kapunk azért happy end-et is, de valótlannak tűnő, “túl szép, hogy igaz legyen” befejezésre ne számítsunk! Viszont arra megtanít ez a történet, hogy kiút van, csak meg kell keresni azt. Tipikus nyári olvasmány, igazából bárkinek ajánlom, aki a realista romantika kedvelője. A fél pontos levonás viszont jár néhány logikai hibáért, amit találtam. Számomra mindegy, hogy az eredeti regényt vagy a fordítást érinti. Pl.: Egyszer három gyereke van az egyik főszereplőnek, utána meg csak kettő. 

covers_322968.jpgEgy júniusi délutánon három nő érkezik Nantucket repülőterére, kisgyerekekkel, ormótlan szalmakalapokkal és nyilvánvaló érzelmi gondokkal terhelten. Vicki, a két kisfiú édesanyja, súlyos betegsége hírét igyekszik feldolgozni. A húga, Brenda épp most kényszerült otthagyni a professzori állását, miután fény derült egy vele egykorú diákjával folytatott titkos viszonyára. A barátnőjük, Melanie hét sikertelen beültetés után végre teherbe esett, ám közben kiderül, hogy a férjének viszonya van. A három nő Nantucketre menekül élvezni a napsütést, és a környék megnyugtató légkörét. Ám a barátságos kis kunyhó, mely már száz éve a család tulajdona, túl kicsi a rajta átsöprő érzelmi viharokhoz. A szerző emlékezetes és szórakoztató regényt alkotott, melyben megragadóan ábrázolja a mindent megváltoztató szerelem, s a családi kötelékek erejét.

I. P. C. Budapest, 2014. 414. oldal

Jane Austeen: Büszkeség és balítélet - 5/4

Ezer éve, na jó, körülbelül 15 éve olvastam ezt a regényt. Akkoriban, azt hiszem, romantikusabb lélek voltam, mert odáig voltam a történetért. Tény, hogy Jane Austeen-t nem lehet tehetségtelennek nevezni, mivel maga szöveg, ami persze így magyarul olvasva a fordító érdeme is, zseniális. Főleg az elmés, humoros és élénk párbeszédek fogtak meg. A történet maga azonban már nem nyűgöz le annyira. Ebben lehet annak is jelentősége, hogy a későbbi romantikus művekben ezeket a fordulatokat már minden második szerző beveti. Itt arra gondolok többek között, hogy a szereplők először utálják egymást, majd bizonyos események hatására mégis halálosan egymásba szeretnek. Nyilván, amiatt is értékelni kell a regényt, hogy Austeen a műfaj egyik megteremtője, de mivel szubjektív véleményt írok, így újraolvasás után egyszerűen fárasztott a regény ezen része. A korszak és az angol társadalom akkori állapotának bemutatása miatt is érdemes azonban elolvasni a kötet. Fura, hogy a női műveltséget akkoriban az jelentette, milyen jól bánik valaki a tűvel, és mennyire bír el a háztartási teendőkkel. De ezt tovább nem is forszírozom, tényleg egy alapmű, egyszer muszáj leemelni a polcról, hasonlóképpen a Brontë-nővérek műveihez. 

covers_29658.jpgAz öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a 19. századi Anglia tarka korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb romantikus regényét. Aki látta a remek BBC-sorozatot vagy a legújabb mozifeldolgozást, az sem fog csalódni a már megkedvelt szereplők kalandjainak olvasásakor.

 Lazi, Szeged, 2013. 338. oldal

 Emily Gunnis: A lány a levélből  - 5/3

Ez a kötet még az egyik kölcsönkupaccal érkezett hozzám. Azt hiszem, annyira nem az én stílusom ez a regény, ez már a külcsínből leszűrtem, magamtól nem vettem volna le a polcról. Alapvetően már az sem volt szimpatikus, hogy Emily Gunnis híres, és ugyancsak író anyjának emlegetésével próbálják eladni a dolgokat. Egyébként rossz olvasmánynak nem mondanám, de akadnak hiányosságai. Maga a szöveg és az írói stílus nagyon olvasmányos, lehet vele haladni, ugyanakkor a hangulata mesterkélt és túldramatizált. Az előbbieket némiképp igazolja a témaválasztás, ami érdekes kérdést jár körbe. Mégpedig azt, mi minden történt az 1950-es, 1960-as években  az angliai anyaotthonokban. Ezeket a legtöbb esetben az egyház működtette, így el lehet képzelni, hogy bántak a megesett lányokkal. A szerző ezt egy egészen fura, ám sablonos történettel társította, ami azért jó pár kérdést felvet, és nem igazán képzelhető el a valóságban. Az egyik fő karakter, Samantha újságíróként dolgozik, emellett egyedülálló anya, aki a lányával és a nagyanyjával lakik együtt. Véletlenül kerül a kezébe egy régi levél, amit egy Ivy nevű lány írt. Ebből indul ugye a bonyodalom, családi rejtéllyel és krimiszállal megfűszerezve. Nem mondom, hogy valakinek nem lesz ez a része izgalmas, de nekem semmi újat, vagy egyedit nem nyújtott. Könnyen kitaláltam mi zajlik a háttérben. Az pedig a legrosszabbul sült el, hogy szinte semmi különbséget nem éreztem a x. évi és a 2017-es szál között, sem a szereplők viselkedésében, sem pedig a leírt környezet alapján. Összességében ez a könyv számomra az “egynek elment” kategória. Vannak ugyan érdekfeszítő részei, de nyugodtan el lehet vinni egy nyaralásra, vagy bárhova, nem fogja egy helyben tartani az embert. 

covers_551705.jpgEgy ​szívszaggató levél.
Egy külvilágtól elzárt lányanya. Egy megoldandó rejtély. 1956. Amikor Ivy Jenkins terhes lesz, családja a megesett lányok számára fenntartott rideg és kegyetlen St. Margaret anyaotthonba küldi, hogy elrejtse a világ szeme elől szégyenét. Kislányát akarata ellenére örökbe adják, és ezt Ivy soha nem fogja tudni kiheverni. Napjainkban. Samantha Harper újságíró úgy érzi, a végkimerülés határára került. Amikor azonban rábukkan egy levélre a múltból, annak tartalma mélységesen megérinti. Egy fiatal lányanya sorait olvassa, aki azért könyörög szerelmének, hogy mentse meg, mielőtt túl késő lenne. Sam kutatni kezd a tragikus történet után, és felfedezi, hogy számtalan megmagyarázhatatlan haláleset kapcsolódik a fiatal lányhoz és gyermekéhez. Miután a St. Margaret anyaotthon épületét lebontásra ítélik, Samnek néhány órája marad, hogy összeillessze a hatvan évvel azelőtti kirakós darabkáit, mielőtt az igazság végleg feledésbe merülne. Az igazság kifürkészhetetlen útjai ráadásul a saját családja felé vezetnek… Emily Gunnis, a világhírű bestsellerszerző, Penny Vincenzi lánya első regényével édesanyjához méltó, megrendítő és elgondolkodtató.

Alexandra, Pécs, 2019. 336. oldal

 

További rövid könyvajánlókat itt találtok!