Urbánszki László: A nemzetségfő (A magyarok nyilaitól....4.)

covers_509254.jpgFülszöveg

Szenzár, Budapest, 2018. 388. oldal

914-et ​írunk. Agacs százados elégedett a világgal. Vagyont, hatalmat szerzett, rá kell azonban jönnie, hogy ott, ahová emelkedett, nagyon erős ragadozók küzdenek egymással. Hatalmas ellenségeket szerez, és mindent elveszít, ha nem tesz valamit.

Új uralkodója van a Keleti Frank Királyságnak, Konrád, akinek trónra lépése után háborúk törnek ki a germán törzsek között. A király elveszíti Lotaringiát, majd véres határvitába keveredik a szászokkal. A zűrzavart kihasználva fellázadnak a svábok, és Arnulf, bajor herceg is harcot indít a független királyságáért. Tarkacsu nagyfejedelem, a kiváló politikus követek útján próbál szövetséget kötni, de egyben éket is verni a hercegségek és Konrád király közé. Ötven lovasíjász élén Arnulfhoz küldi Agacsot és Kadosát. Bizánci zsoldosnak álcázva, harcban kell bizonyítaniuk a mogyeri harcosok értékét, hogy meggyőzzék a herceget a szövetség hasznosságáról. A csavaros eszű Agacs természetesen ennél jóval többet tesz. Életveszélyes játszmába kezd Arnulf herceggel és a sváb hercegségre törekvő Erchanger palotagróffal.

 

Pro és kontra

Záró kötetéhez érkezett Urbánszki László sorozata. Itt az ideje útjára engedni Agacsot és nemzetségét, de még egy utolsó kalandra elkísérhetjük őket. Nekem már az előző kötet egy erős lezárásnak tűnt, ám nagyon kíváncsi voltam, mit tartogat nekünk még a szerző a fináléra. 

A regényt csak a megjelenés után, körülbelül fél évvel később tudtam beszerezni, ugyanis elég hosszú ideig nem jártam itthon. Minőségileg teljesen rendben van. Kemény fedeles, ennek ellenére tökéletes állapotban maradt több olvasás után is. Rendelkezik külső papírborítóval, ami egyrészt a kötet védelmét szolgálja, másrészt nagyon esztétikus kinézetet kölcsönöz neki. A borítófestmény ismét Kertai Zalán munkája, akinek egyébként érdemes rákeresni az alkotásaira. Az pedig a kiadó munkáját dicséri, hogy a sorozat részei tökéletesen illenek egymáshoz, szóval jól mutat a polcon is. Szerkezetileg - hasonlóképpen a korábbiakhoz -, címmel ellátott, közepesen hosszú fejezetek váltják egymást. Ebben a kötetben mindez annyival egészül ki, hogy találunk a végén egy bibliográfiát, kétoldalas felsorolást arról, milyen forrásokat használt a szerző a sorozat megírásához. Annyi biztos, hogy nem kevés kutatómunka áll egy történelmi regény megírása mögött. 

A történet végig egyes szám, harmadik személyben íródott, de sűrűn váltogatja a nézőpontokat. Jó pár hónappal az előző rész eseményei után járunk, az első fejezetekben ízelítőt kapunk arról, mi minden történt szereplőinkkel az eltelt idő alatt. Agacs vagyona gyarapodott, egyre több embernek ad munkát és ezzel ellátást. Azonban még mindig nem érte el a célját, hogy saját nemzetséget alapíthasson. Szükséges még egy eszement küldetés, hogy mindez valóra válhasson, egész különös módszerrel kell szövetségeseket szereznie. A legjobban még mindig a csavaros észjárását kedvelem, na meg persze jókat lehet röhögni rajta, amikor a női nemmel pórul jár. De mintha ő kicsit háttérbe szorult volna ebben a részben, tette a dolgát és kész, mi pedig be-bepillanthattunk abba, éppen hol tart. Rengeteget olvashatunk viszont Ingéről és Kadosáról. Az útjaik különváltak a bajorországi kalandok után, de végül újra egymás felé sodródnak. Az anyóssal közös jeleneteik viszik a prímet. Bár elsőre azt gondoltam, el lett túlozva, de ha jobban belegondolok, a valóságban találkozhatunk ennél cifrább dolgokkal is… Izgalmakban tehát bővelkedik a regény, de sokkal jobban fókuszált a lezárásra, semmint  a túlbonyolított cselszövésekre. De ez így is van jól! Persze közben ugyanúgy megjelenik a bajor nézőpont is. Közelebbről megismerhetjük Arnulf herceget, és azt, mit meg nem tesz azért, hogy megtartsa a hatalmat, még arra is képes, hogy szövetséget kössön a gyűlölt mogyeriekkel, így politikai cselszövésből sincs hiány. Azt szerintem minden résznél leírtam, hogy jókat tudok vigyorogni azon, ahogy Urbánszki László a bajorokról ír. Még így, több évszázad távlatából is megmaradtak egyes szokásaik, első kézből tapasztalom. Nem maradhatnak ki azonban a mogyeri hatalmasságok sem, többször járhatunk Tarkacsu nagyfejedelem szállásán is. Ő próbálja minél előnyösebben rendezni a dolgait. Nagyjából ennyit tudok leírni szpojler nélkül a cselekményről, igaz sok helyen tényleg csak utalni igyekszem a tartalomra.

A karaktereket illetően nem tudok sok újdonságot írni. Találkozhatunk a régi kedvencekkel, de felbukkannak újabb mellékszereplők is. Agacs személyisége egyre kiforrottabb, lassan kezd megkomolyodni. Legalábbis annyira, amennyire a céljai eléréséhez szükséges. Viszont a nőkkel való viszonya még mindig kaotikus, Bíborka személyében azonban emberére, bocsánat, nőjére talált. A lány kinézte magának Agacsot, és ebből még az apai szigor hatására sem akar engedni. Inge a múltja miatt inkább visszatér bajor földre, ám kénytelen lesz továbbállni. Visszatér a mogyeriekhez, és megpróbál dűlőre jutni Kadosával, noha ehhez mindkettőjüknek engedni kellene az elveikből. Egyébként az olyan régi szereplők sorsa is rendeződik, mint például Kökény, de lehetne még a végletekig folytani a sort. Igazán ebben a részben sikerül megismerni például Arnulf herceget is a maga valójában. Ravasz és számító, még a közvetlen bizalmasát is képes feláldozni, csak minden a tervei szerint alakuljon. 

 

Összességében 5/5

A regény méltó lezárás a tetralógiának, bár én már az előző részt is befejezettnek éreztem. Azonban kellett még ez a kötet, hogy kiderüljön, Agacs eléri-e a célját. Nincs ideje az olvasónak unatkozni, folyamatosan történik valami, csata, politikai fordulatok, vagy épp szerelmi viszályok. Mindez pedig kiegészül Urbánszki László utánozhatatlanul szarkasztikus humorával. A szerző elvarrta a szálakat, minden szereplő sorsa rendeződik így vagy úgy. Ajánlani tudom ezt a kötetet, de az egész sorozatot is azoknak, akik kicsit is érdeklődnek a magyar történelem iránt, de azoknak is akik egy jó  kis kalandra éheznek, ugyanis nagyon olvasmányos stílusban íródott a széria! 

 

Vhrai